Ön tudja, mi az a kamor? És az organikus textil? És mindennek mi köze a gyerekekhez? Dömény Klaudia fiatal divattervező Kamorka néven valami egészen újat hozott Budapestre.
Mit jelent a Kamorka név?
Gyerekkorom óta falom a meséket, gyűjtöm a könyveket, így mindenképpen valami ehhez kapcsolódó nevet kerestem. A neten legendák után kutakodva találtam rá a kamorra. Ez egy olyan lény, tündér, védelmező, aki a gyermekágyas asszonyokat és a kisbabákat óvja, ehhez tettem hozzá a kicsinyítő képzőt, így született meg a Kamorka.
Az első kollekciód és a hamarosan megnyíló üzleted is a gyerekekre fókuszál. Miért nem felnőtteknek kezdtél tervezni? Mégis csak egy szélesebb felvevőpiac.
Egy időben egy barátom három tündéri gyermekére vigyáztam, akkor láttam bele először a kicsik mindennapjaiba, akkor kezdtem el érteni a nyelvüket. A kreativitás mindig is jelen volt az életemben, szóval kerestem valami olyan területet, ahol a gyerekek iránti szeretetemet és a kreativitásomat is kiélhetem. Gondolkodtam azon, hogy kismamáknak is terveznék, de most a gyerekruha az elsődleges. Aztán később természetesen jöhet más is. Igazodni fogok az igényekhez, ezért is várom nagyon, hogy megnyíljon az üzletem, mert igazán akkor fogom látni, hogy mit keresnek a vásárlók. Idővel szeretném bővíteni a kínálatot.
A Kamorka fő védjegye, hogy a ruhák organikus textilből készülnek. Mit jelent pontosan az, hogy organikus textil?
Alapanyag szempontjából megkülönböztetünk két textiltípust: vannak a növényi eredetűek és vannak az állati eredetűek. Egy növényi eredetű textil akkor organikus, ha az alapanyagot már mag korától kezdve semmiféle vegyszer nem éri sem a földeken, sem a feldolgozás során. Nagyjából ugyanez az elmélet az állati eredetű anyagoknál is, az állatot nem etetik vegyszerezett vagy hormonkezelt táplálékkal, tehát a bundája, szőre tiszta marad. A textilek színezése során is kizárólag természetes anyagokat használnak fel, leginkább növényi eredetű festékeket. Ezeket a textileket Magyarországon még nem lehet beszerezni, ezért Németországból hozatom őket.
Nemsokára megnyílik az első üzleted.
A megnyitó a Pozsonyi Piknik napján, szeptember 5-én lesz. Az üzlet hangulatában illik a ruhákhoz, skandináv stílusú, rusztikus berendezésű lesz. Szeretném, ha nem csak egy egyszerű üzlet lenne, sokkal inkább egy közösségi tér. Lesz egy játszósarok, mesekönyvek, diavetítő kuckó; tervezem, hogy minden héten tartunk majd diavetítéseket, kézműves foglalkozásokat illetve gyerekjógát.
Ki a célközönség?
Amikor azt találtam ki, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, naivan azt gondoltam, hogy alacsonyan tudom tartani az árakat. Most már látom, hogy az eredeti elképzeléseim irreálisak voltak, de a ruhák mindenképpen megfizethetők lesznek. Úgy terveztem az egész kollekciót, hogy változó ár-érték arányú darabok legyenek benne, például a garbók, amelyek előállítása nem különösebben bonyolult, olcsóbbak lesznek. Ugyanakkor az olyan darabokat, mint pl. a kabátok vagy a kézzel kötött pulóverek, amelyekben rengeteg a munka és az anyag, értelemszerűen magasabb áron lehet majd megvenni. Nagy álmom, hogy egyre szélesebb közönség el tudja érni az organikus ruhákat.
Hogyan készült a kollekció? Minden munkafázisnál jelen voltál?
Noha szerettem volna, lehetetlen volt. Én vagyok a grafikus, a tervező, az üzlet megálmodója, de van egy varroda, egy varrónő, akivel együtt dolgozom. A mindennapi munka során van mellettem egy számomra nagyon fontos és értékes ember, akinek a segítsége nélkül korántsem menne minden ennyire zökkenőmentesen. Vannak munkafolyamatok, amelyek vidéken zajlanak. Eredendően paksi vagyok, még mindig húz oda a szívem, így például a kötötteket a környékbeliek készítik. Ebben édesanyám segít sokat, ő koordinálja ott a dolgokat, tartja a kapcsolatot a „kötő nénikkel” …mert azt ugye mondani sem kell, hogy nem gépi kötésűek a ruháink, minden kézzel készül.
Gyerekeknek egészen más szempontok alapján kell ruhát tervezni – mi a legnagyobb kihívás a munkában?
Valóban, a tervezés során bele lehet futni csapdákba: attól még, mert valami gyönyörűen mutat a rajzokon, lehet, hogy kényelmetlen egy gyerek számára, és hiába szép, sosem fogja jól érezni magát benne. Sok olyan dolgot nem tehetek a ruhákra, amiket felnőttek esetében használhatnék, gyakori probléma a fémérzékenység, ezért fémeket, kapcsokat, cipzárakat egyáltalán nem használok, helyettük inkább gombokkal zárulnak a ruhák, ezek is természetes alapanyagból készülnek (fából, üvegből, kagylóból, kókuszdióból). Ezek kompromisszumok, de nagyon élvezem így a munkát. Megtalálni az egyensúlyt a praktikum, a kényelem és az elveim között.
Azt, hogy legjobban mire van szükség ahhoz, hogy egy gyerekruha kényelmes legyen, leginkább az anyukák tudják. Szoktál gyakorló anyákkal konzultálni?
Természetesen, hisz ők az igazi szakértők. A modelljeim szüleivel folyamatosan tanácskozom. Egyébként pedig a legnagyobb segítséget maguk a gyerekek nyújtják. Sosem próbababára, mindig gyerekekre próbáljuk az új modelleket, hiszen látnunk kell, hogy állnak, kényelmesek-e… most nemrég például volt egy nagyon macerás farmernadrág, ami valamiért sehogy sem akart úgy állni, ahogy kellett volna, és a modell kislány mondta el, hogy nagyon szúr belülről. És tényleg, az anyag nem volt még bemosatva, ezért érdes volt. Egy ilyen dolgot lehet, hogy én nem is éreznék felnőttként. A gyerekek nagyon őszinték, elmondják, ha nem szeretik a ruhát, ha szorít, ha kényelmetlen, és ez nagyon fontos, elvégre ők fogják majd hordani.
