Kleist Kohlhaas Mihály című elbeszélésével a Zsámbéki Színházi Bázison találkozhattak a nézők először. Szeptember 11-én, 12-én és 20-án pedig a Szkéné Szíházban lesz látható Hegymegi Máté rendezésében, Nagy Zsolt főszereplésével.
"Az elsődleges szempontom az anyagválasztáskor az volt, hogy megtaláljam azt magamban, amiről leginkább beszélni akarok, mi az, ami leginkább feldühít, mi az, ami körülvesz. Az pedig az igazságtalanság, az igazságérzetem csorbítása, a tehetetlenség, a szabad akaratom érvényesítésének egyre szűkebb keretek közé szorítása, a szorongás attól, hogy nem mondhatom ki, amit akarok.
Kohlhaas Mihály legendája az, amiben ezt megtaláltam.
Kleist igaz történeten alapuló elbeszélésében, aminek címszereplője nem ismer megalkuvást. Az élete árán is bebizonyítja igazát, szembemegy a bürokráciával, a kapcsolatokon alapuló, a jogtisztelő embert is semmibe vevő, korrupt rendszerrel. Mindannyian szeretnénk kihúzni a fejünket az igából, amelybe Kohlhaast, miként lovait is hajtják. Ő meg is teszi, ellenáll. Ma már nincsenek ilyen hősök, de pont ezért vágyunk azonosulni vele, vagy beállni mögé, hogy vezessen. De ő sem lehet igazi hős, mert egy egész rendszerrel szemben csak olyan radikális eszközökkel lehet fellépni, amik már túlhaladnak az ügy, az őt ért sértés határain, mégis megteszi. Ami fontos volt számára, családot, hitet, elveszítette. Ezért megállíthatatlan. Egy sértett, önbíráskodó ember, mégis követjük.
Az elbeszélés egyáltalán nem szorul semmiféle aktualizálásra, de célom, hogy minél közelebb kerüljön hozzánk. Egy új adaptációt készítünk, amelyben nem érzem helyét narrációnak. A női szerepek egy részét is kihúztuk, hogy a Kohlhaashoz közel álló két nő, a felesége és lánya (a sok gyerekből egy lányt tartottunk meg) hangsúlyosabb lehessen. A két lovat pedig szintén ez a két nő játssza, mert sorsuk, hányattatásuk nagyon hasonló, ezáltal egymást erősíti asszociatív kapcsolatuk. Az előadás világát erősen meghatározza a próza mellett a mozgás, a testek kompozíciója, a tér és a zene.
A teret, látványt, Kleist barátja Caspar David Friedrich romantikus mégis melankolikus festészetének hangulatában képzelem, melynek alakjai elhalványulnak a rájuk nehezedő tájképekben. Stilizált tér, amiben a tető alá szorított fák jelzik a természetet, vertikalitásukkal föld és ég kapcsolatát, melyek Kohlhaas hitének megrendülésével sorra kidőlnek. A különböző tereket, helyszíneket a színészek építik az előadás során ezekből a fákból. A folyamatosan kitűzött levelek, parancsok jelzéseként lemeszelik őket, természetességüket vesztik.
Ahogy a teret, úgy az atmoszférákat, a zenét és a kórusokat is a színészek teremtik meg maguk körül. Ezzel is élőbbé téve az előttünk születő történetet.”
Kohlhaas Mihály című elbeszélését színpadra írta Gábor Sára és Hegymegi Máté. A 3. Titánium Szemle Szkéné-díjas előadása as
Szkéné Színház, a Zsámbéki Színházi Bázis és a MASZK Egyesület (Szeged) közös előadása a Titánium program keretében.
Az előadásról további információ és jegyvásárlási lehetőség itt található.
