A sarkkörről hozta nevét a Qaartsiluni, de a 70 éve elhunyt Bartók Béla előtt mégis egy tüzes anyaggal tisztelegnek szeptember 15-én. A repertoárról és ihletőjükről beszélgettünk.

A Qaartsiluni komolyzenei formáció élő koncert keretében a 20. század meghatározó zeneszerzőinek munkáival tiszteleg a 70 éve meghalt Bartók Béla előtt szeptember 15-én 19.00 órai kezdettel a Magyar Rádió Márványtermében. Az est kapcsán Rozmán Lajos művészeti vezetővel, klarinétossal és Borbély László zongoraművésszel beszélgettünk.

A 2012-ben alapított, Rozmán Lajos művészeti vezetésével működő komolyzenei formáció, szellemi közösség ezúttal Bartók Béla tiszteletére állított össze egy egész estés műsort. A koncepció Bartók korának, kontextusának bemutatása olyan 20. századi zeneszerzők munkái által, akik Rozmán szerint a korszak, az írott zenei világ nagyjai.

Olvastam, hogy a Qaartsiluni eszkimó szó összetartást, reményteljes várakozást jelent. Hogyan testesül meg ez a formációtok mindennapi gyakorlatában?

Rozmán Lajos: Engem az érdekel, hogy mit tudunk együtt csinálni, mit tudtunk beáldozni ahhoz, hogy valamit együtt csinálhassunk. Mindenkinek van szava a zenekarban, mindenki véleményére és ötleteire kíváncsiak vagyunk, mégis attól van arca a produkciónak, ha azon keresztül valakinek a szemlélete érvényesül. Muszáj, hogy valakinek a szemlélete átsüssön és e mögé örömmel beálljanak a többiek. Őrületes energiák szabadulnak fel a közös munka során. Van egy 5-6-7 fős keménymag, akikkel sokféle produkciót hozunk létre.

Például?

Borbély László: Nyáron a Maladype társulattal kisoperát csináltunk. Sáry László Remek hang a futkosásban című művét dolgozta fel két színész és hat zenész. A kisopera Weöres Sándor Téma és variációk című verse alapján készült. Öt hétig intenzíven próbáltunk, rengeteg energiát fektettünk abba, hogy a nyolc szereplő szorosan és pontosan együtt tudjon működni. Sok olyan feladatot kaptunk, amihez egyáltalán nem voltunk hozzászokva. Például az énekesnőnknek valaki nyakában ülve, imbolyogva kell énekelnie a színpadon, eleve pizsamában játszunk. Egyébként október 9-én az Óbudai Társaskörben lesz a következő előadásunk.

Rozmán Lajos: Ha készülsz egy magas szintű játékra, az nagyon tudatos, szisztematikus munka, de ha játszol, akkor már nem lehetsz tudatos. A játéknál mindent el kell felejtened. Ettől válik természetessé, befogadhatóvá. A hallgató figyelmét vezetni kell, le kell kötni, fenn kell tartani. Tudatosan felszabadítani a tudatalattit iszonyú felelősség, mert ez ott marad a közönség tudatában.

A Bartók emlékkoncert egy trió műsor, mégis a szlovákiai Milan Pala és Varga Oszkár is hegedűsként szerepel a meghívón.

Borbély László: Mindenki játszik szólót, vannak duók, a Bartók darab egy trió. A hegedűsök között megoszlanak a darabok. Számos művet fejből játszunk egyébként.

Hindemith, Carter, Poulenc, Schönberg, Messiaen, Kondor Ádám és Bartók. Miért ezeket a zeneszerzőket választottátok?

Rozmán Lajos: Bartóktól a harmincas évek végén született Kontrasztokat játsszuk. A választott darabok szemléletükben közelítenek a Kontrasztokhoz. Igazából ez a műsor egy szövegkörnyezet: mely darabok előzték meg, és melyek egyidősek Bartók szerzeményével. A repertoár a 20. század tipikus darabjaiból, az írott zenei világ nagyjaiból áll.

A szerzemények 1909 és 1999 között születtek. Bartók 1938-as darabjához képest nagy a merítés.

Borbély László: Minden zeneszerzőt élővé kell tennünk magunknak, és legfőképp a közönségnek. Jelenvalóvá, tapinthatóvá kell tenni a hangjaikat.

Rozmán Lajos: A régieket akkor értjük meg, ha foglalkozunk a ma élőkkel: hogyan dolgoznak.

Mondj egy példát...

Rozmán Lajos: Kondor Ádám. Thaiföldön él magányban, szerintünk Bartók nagyságú zeneszerző. Egy nagy alkotó mélyebb figyelmi állapotban alkot, és Kondor ilyen. Schattenwelt, schlachtfeld – nyolc duó című műve 1999-ben készült. A zeneműnek színházi aspektusa is van: nyolc kis tételből áll, kiélezett kis szituációk sorozata. Előadás alatt a két játékos viszonylata, dialógusa jelenik meg benne.

Borbély László: Kondor zenéje nagyon igényes. Eljátszása sok munkát, fizikai és szellemi koncentrációt igényel. Rajtunk kívül komolyabb szinten más nem is foglalkozik vele.

Mesélnétek a többi, erre az estre választott zeneszerzőről?

Rozmán Lajos: Poulenc a 20. századi francia zenei élet meghatározó alakja. A „Hatok” tagja volt Satie-val együtt. Barátságos zenét írtak. A francia sanzon világa nagyon magas rendű struktúrában. Az 1962-es Sonate halála előtti utolsó darabja. A másik franciánk, Messiaen, Vocalise darabja fiatal korában készült. Hatvan évvel később legutolsó, befejezetlen darabjába beemelte ezt és kibővítette: bár korán írta, ekkorra már készen állt saját nyelvezete, szisztémája. A eredeti egyébként egy sanzon-szerű kétstrófányi dal.

Borbély László: Hindemith német zeneszerző, tisztelte Bartókot, jóban is voltak Bartókkal. Az 1939-es Sonate egy vérbő darab. Hindemith minden hangszeren játszott és minden hangszerre írt zenét. Óriási elméleti munkássága van.

Rozmán Lajos: Elliott Carter több mint 100 évig élt. Őrületes életműve van. Távoli dolog ez is, de tulajdonképpen Bartók is Amerikában halt meg. Carter közel 80 éves korában szerezte a darabot, amit most játszunk. GRA a címe, ami lengyel nyelven játékot jelent. Olyan, mint egy jazz improvizáció.

Borbély László: Schönberg fiatalkori darabja a Három zongoradarab Op.11. Nagyon izgalmas dolog, mert ez az első atonális kompozíciója. Atonális, vagyis nem tonális zene – véleményem szerint ilyen nem létezik. Úgy mondanám, hogy szabad tonalitású. Bármikor bármi megtörténhet, de ez csakis egy belső törvényszerűségeknek engedelmeskedő szilárd struktúra kivetülése. Mintha az lenne az üzenet, hogy a mi életünk már csak kis léptékben értelmezhető, ezért a zene is csak kis léptékben tonális. Zenéjében az az uralkodó elv, hogy nincs uralkodó elv, ami egy paradox dolog, mert ezen a struktúrán belül szigorú rendszert talált ki magának. Olyan ez a darab, mint a szabad versek – például Füst Milánéi.

Rozmán Lajos: Az összeállítás alapjául Bartók Kontrasztok című darabja szolgált. Benny Goodman kérte fel Bartókot a darab megírására. Bartók neki és Szigeti József hegedűművész számára írta meg. Fennmaradt egy eredeti felvétel, amelyen Bartók zongorázza, Szigeti József hegedüli és Benny Goodman klarinéton játssza. Utolérhetetlen.

A beszélgetés során sok minden felsejlett a zenével, zenéléssel kapcsolatos hozzáállásotokból. Egy mondatban mit mondanátok a zenéről?

Rozmán Lajos: A zene kortárs művészet. Ha nem szól, akkor nincs.

Borbély László: Illetve ha szól, akkor nem telik az idő.

A koncert az Óbudai Társaskör támogatásával 2015. szeptember 15-én, kedden 19:00 órai kezdettel hangzik el az MR Márványtermében (1088, Budapest, Pollack Mihály tér 8.), a Bartók Rádió, pedig szeptember során tűzi műsorára.