Kicsi, de hangulatos szobabelső a zongoránál Gesztesi Károllyal, aki kiégett zenészként debütál a 34. évadját kezdő Karinthy Színház szezonnyitó előadásában.
Peter Quilter fiatal brit színpadi szerző neve talán nem éghetett bele igazán erősen a hazai színházba járók emlékezetében, holott műveit eddig negyven fővárosban mutatták be. Néhány évvel ezelőtt a Játékszínben ment a Mr. és Mrs. című komédia, de az öt különböző jelenetből, amelyet öt rendező koreografált, kevés maradandó élményt vihettünk magunkkal. A Csalogány család könnyedén illeszthető Quilter szórakoztató darabjai közé: kevés szereplő a színen, azonban közülük egyet leszámítva, mindnyájan a showbiznisz kiégőben lévő, vagy visszavonult sztárjai. Kőváry Katalin rendező a teátrum alapító-igazgatójával, Karinthy Mártonnal közösen azért választotta ezt a darabot évadnyitóul, mert alkalmasnak találták a színház atmoszférájához, és a történet is olyan, ami jól eladható. Elvégre, a színészek élete mindig is foglalkoztatta a közvéleményt – kulisszatitkok, pletykák nélkül sehol nem tartana a bulvármédia.
A Csalogány család története azt meséli el, hogy milyen az élete egy negyvenes éveit taposó, látszólag örök agglegény életformát folytató, de valójában felesége halálát feldolgozni képtelen zenésznek. Akinek nem mellesleg mindkét szülője színész, tehát mondhatni, a színházban nőtt fel. Kőváry jól teremtette meg a kis kompániát játszó csapatot: a való életben is a szakmától kicsit eltávolodó Gesztesi Károly az emberi oldalait felvillantó sztár, aki Bacsa Ildikó játszotta kolléganőjével közösen lép fel. Apja, a vén bohém, Székhelyi József, édesanyja pedig az energikus, de a házasságban megcsömörlött volt színésznő, Voith Ági. Az alapkonfliktus nem túl eredeti, de olyan, amit mindig szívesen nézünk: a fiúhoz váratlanul bőröndöstül állítanak be szülei, akik azzal hitegetik, hogy csupán egy-két napra jöttek, de a végén kiderül, hogy karácsonyig szándékoznak maradni. Holott január van. A két volt színész, akik azért kényszerültek visszavonulni, mert a férj elmondása szerint kidöglöttek alóluk a szerepek, nehezen viseli a mellőzöttséget, de egymás társaságát talán még cudarabbul. Ülnek a jópofa, de natúr csattanók: az egyik jelenetben azon sopánkodik mindenki, hogy az anya zongorához ül, s amikor elkezd játszani, a fia rémülten fordul öregéhez. Anya mit keres a zongoránál? - Úgy látom, a hangközöket, jön a válasz. Nem maradhat el a hahotázás. S amikor ötven színpadon és házasságban együtt töltött év után a mama az éj leple alatt egy valóban vicces jelenetben elszökik, beüt a krach. De az igazi drámát még itt sem engedi felsejleni a darab, inkább a humorra fókuszál. "Ti állandóan veszekedtetek?" - kérdezi döbbenten apjától Jack. Az öreg teátrálisan ránéz, és felháborodva feleli: "Nem, néha aludnom is kellett!" Székhelyi József többször nevetteti meg a közönséget, mint bárki ebben a másfél órában, a feleségét játszó Voith Ági viszont gazdagabb alakítást, élénkebb jelenlétet nyújt.
Talán kettejük mellett Gesztesi húzta a rövidebbet, ugyanis figurája kevesebb lehetőséget rejt a szerep kibontására: mást nem igazán játszhat, mint a váratlan és háta közepére sem kívánt látogatástól megdöbbent férfit, aki tökéletesen jól érezte magát egyedül, a saját otthonában, saját szokásai birtokában. Az csak apró érdekesség, hogy amikor Gesztesi Károly zongorához ül, valóban maga játssza és énekli a Gershwin-dalokat, a színész pályája elején dolgozott bárzongoristaként is, s azóta több televíziós műsorban ült már a billentyűk mögé. Fia, Gesztesi Máté is részt vett a produkcióban, ő zenei vezetőként a dalok összeállításában segédkezett, s ő ugrott be a premier után hirtelen lebetegedő apja helyett a második és harmadik előadásra.
A Csalogány család nem ígér annál többet, mint ami: könnyed, nem túl komoly üzenetet megfogalmazó esti szórakozás, amit akár a legfiatalabbak és a legidősebbek is egyaránt tudnak élvezni. A darab a nyilvánosság és a magány kapcsolatáról sok újat nem mond, de jó ütemű, kellemes frázisokat tár elénk arról, hogy mi történhet, ha egy kőkemény család egyszer csak összejön.
fotók: Nagy István Dániel
