Sir Ridley Scott zseniálisan megrendezte, ahogy Mr. Damon berendezkedik a Marson, s vár a hazaútra. Közben új szerepben tűnik fel a Müpa, a Bálna, no meg a Korda stúdió...

Marsi vagy nem marsi, most már kit érdekel, mármint a premierig nyilván lehetett rajta rágózgatni, hogy miért is kellett megváltozatni a film magyar címét, ha már Andy Weir regénye régebben már megjelent egyfélével. De tényleg, már mindegy, meg tulajdonképpen az is, hogy a Művészetek Palotája és Bálna is látszódik párszor, egyik Kína, másik NASA. Nem baj, nem baj, az épületek szépek, a film meg marhajó. Nem mástól, hanem attól, hogy Ridley Scott bitang nagy direktor, akinek nagyon jól áll, ha csak rendez. Bár Robin Hoodját nagyon bírtam (de azt se tudom már feltétlenül megmagyarázni, miért), azért az utóbbi jó pár évben nem igazán jött össze neki semmi, a Prometheus inkább volt kínos, mint érdekes, A jogász konkrétan idegesítő, a Mózes-filmet meg inkább hagyjuk. Viszont, ezeken a produkciókon is látszott, hogy az Alien és a Szárnyas fejvadász egykori lángelméjében ugyan a lángolás tán örökre eltette magát takarékra, viszont pörgős, érdekfeszítő popcornpusztító blockbustereket tudna ő még csinálni. Csak nem biztos, hogy erőlködve kéne, hanem egyszerűen csak úgy, rutinból. Mondhatni, az íze kedvéért. Most ez történt.

Nagyon klassz, amikor egy film első pár percében lehet érezni, hogy nem lesz itt semmi baj, hátra lehet dőlni, ritka kiváltság, az ember be is zárná magával együtt egy szkafanderbe, hisz annyira kell ez nekünk, mint a vörös bolygón ragadt Matt Damonnak az oxigén és a ketchup. Viszont, ha megkapjuk, mindenünk van, elvégre a könyv annyira jó, hogy akár még egy kicsit el is lehet rontani, a moziban az se látszik. Ami viszont igen, hogy az még mindig érdekes, amikor valakit ott hagynak egy ismeretlen helyen, persze nem akárkit – ezért hát eléri, hogy feszülten figyeljük, ahogy először is felfogja, hogy mi van, másodszor meg nekiáll használni azt a sok tudást, amiért belőle űrhajós lehetett. Látod, kisfiam az igazi bolygófoglaló nem esik ám pánikba (vagy nem nagyon), mikor rájön, hogy nincs elég kajája – elvégre segít a kakája, termesztési tudása és ültet magának burgonyát!

Azon túl, hogy a film mindent tud, amit egy izgi sci-fi-nek tudnia kell, van még egy nagy mázlija: hogy ez a kicsit fentebb említett kisfiú, mármint, akihez a Ridley Scott stábja beszél, akinek mesél, most ugye maga az egész emberiség, hisz sose voltunk ennyire ilyen közel a Marshoz. Kitelepülés előtt azért illik tudni néhány dolgot – úgyhogy tiszta haszon, hogy ez a Damon gyerek szinte mindent elmagyaráz előre. Bizony, a Mentőexpedíció elsősorban oktatófilm, méghozzá a legélvezetesebb hollywoodi fajtából, no és óda a reményhez, hogy alapvetően jók vagyunk, megérdemlünk egy másik planétát, mert mi okosak lennénk alapvetően, viccesek és találékonyak, valamint egymásnak is fontosak vagyunk. Nem hagyunk hátra senkit csak úgy magában búslakodni egy rakás diszkózenével. Elvégre, mi egy nagy család vagyunk, a rendező meg egy zseni.

Úgyhogy örömmel jelentem, hogy Ridley Scott elkészítette jó előre a beköltözésünk werkfilmjét. Most már csak az kéne, hogy tartsuk magunkat a látottakhoz.