Több tíz kilométert utazhattak egy ősi marsi folyó medrében azok a kavicsok, amelyeket néhány éve a Curiosity Mars-járó fotóin pillanthattunk meg, állapították meg a magyar kutatók. Vándorlásuk történetét egy új matematikai modell és rengeteg földi kísérlet segített megérteni.
A Földön az ilyen kavicsok jellegzetesen folyóvízi vagy tengerparti, áramló folyadék környezetében keletkeznek, ahol a szállítás során kopnak és kerekednek a szemcsék. A Marson az üledéket hátrahagyó ősi folyó vize volt ez a közeg, azonban továbbra sem volt ismert, milyen távolságon és mennyi idő alatt sodorta az egykori vízfolyás a kavicsokat.
E kérdések megválaszolásához a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem két kutatója, Szabó Tímea és Domokos Gábor akadémikus matematikai, geometriai vizsgálati módszere vitt közelebb. A magyar kutatók két amerikai szakemberrel közösen a Nature Communications hasábjain bebizonyították, hogy a Mars-járó felvételein látható kavicsokat a Gale-kráter meredek falán lefutó sebes sodrású vízfolyás szállíthatta mai helyükre (ennek az egykori folyónak a völgye a Peace Vallis nevet kapta). A kavicsok néhányszor 10 km-es távolságot tettek meg, főleg vonszolt mederüledék formájában. A kutatók képesek voltak a szemcsekopás folyamatát számszerűen jellemezni, számításaikból pedig az is kiderült, hogy azokat a kődarabokat, amelyeket a Curiosity máshol talált, nem folyó szállította.
A kutatás valódi jelentőségét azonban nem is annyira a konkrét marsi eredmények, hanem a hozzájuk vezető módszer adja, amely áttörést jelenthet az üledékek alaktani vizsgálatában. E kavicsok formája ugyanis kódoltan magában hordozza a múltjukat, a kialakulásuk történetét is, e kód megfejtésével pedig feltárhatók az őket létrehozófolyamatok is.
Forrás: librarius.hu
