Tényleg annyit mosolygunk, mint amit a posztolt szelfik bizonygatnak? Jobban értjük saját korosztályunkat, mint az előttünk élőket vagy az utánunk jövőket? (R)Evolúció X, Y, Z

A Magyar Táncműhely előadása a generációs problémákra keresi a választ. Gera Anitával beszélgettünk.

Az Y-generáció a "még nem Facebook, már nem fakocka" generációja. Miért ezt a témát viszed színpadra?

Azért, mert magam is az Y-generációhoz tartozom. Számos könyvet olvastam el a Facebook-őrületről, a hálózati kommunikációról, és az egyikben nagyon helyesen írták le, hogy az Y-generáció belenőtt a technológiába, a Z-generáció viszont együtt nő fel vele, s ez teljesen más minőségbe helyezi át az életüket. Megpróbáltam nem analóg és didaktikus módon színpadra állítani a gondolataimat - nem lesz telefon, számítógép és tévé a színpadon, hanem elvontabb formában, több értelmezési síkon játszuk az előadást.

Bizonyos kellékeket viszont nem lehet megkerülni. A mobiltelefon nyomkodását hogyan tudod bemutatni?

Mobiltelefont imitáló mozdulatok lesznek.

Hogy jött létre a társulat?

A Magyar Táncműhely (R)Evolúciót 2012-ben Nemes Szilviával alapítottuk, a fő célkitűzésünk pedig az volt, hogy a három profi néptáncegyüttesből - Magyar Állami Népi Együttes, Magyar Nemzeti Táncegyüttes, Duna Művészegyüttes - alkotó kedvű fiatalokat hívjunk össze, hogy hozzanak létre - egyelőre csak etűd szinten - előadásmorzsákat, melyeket felfűznek egyetlen előadásra. 2012-ben az első ilyen műsorunkat Axis Mundi címmel a Szkéné Színházban, majd 2013-ban az In Illo Tempore című előadást a Nemzeti Táncszínházban mutattuk be. Az elsőben hat, a másodikban négy fiatal koreográfus kapott lehetőséget. Az én életszituációm közben megváltozott, kikerültem a Magyar Állami Népi Együttesből.

Ez saját döntésed volt, vagy kirúgtak?

Saját döntés, hiszen jó helyzetben voltam és kiváló táncosokkal dolgoztam együtt. Viszont arra vágytam, hogy friss levegőt szívhassak és azt gondoltam, szabadúszóként erre lesz alkalmam. Emellett pedig lassan tíz éve vagyok a TranzDanz kortárs táncegyüttes tagja.

Hogyan lehet a néptáncot a kortárs tánccal összeegyeztetni?

Egy ideig ment a kettő együtt, de aztán éreztem a hierarchikus, kötött rendszer merevségét, amit én már nem tudtam feloldani, csak úgy, hogy váltottam. Hogy ebben a szabadabb világban majd mennyire találom meg a helyemet, egyelőre kérdés. Még tapogatózom.

„A hagyományos valóságban sokkal kevesebb a mosoly, mint a selfie-ken”. Ez egy érdekes kortünet...

A szelfik korában, azaz ma, ikonizált újszülöttségek jönnek létre. Hányszor találkozunk azzal a Facebook-on, hogy egyesek ultrahang-képeket tesznek ki születendő gyerekükről? Köztémává vált a privát szféránk, és a semmitmondó kis életünket a képekkel próbáljuk meg izgalmassá, valamivé tenni. Ezt szerettük volna imitálni a táncosokkal.

Ez az első egész estés, önálló darabom. A nyolc hetes próbafolyamat utolsó heténél járunk, kemény éjszakák és kemény nappalok után. Az előadás ötven perces, szünet nélkül játsszuk, sajnos csak egyetlen egyszer, de ennek is nagyon örülünk. Én természetesen azon vagyok, hogy sokkal több legyen belőle, de egyelőre magam kilincselek. Ahol fogadnak, oda szívesen megyünk.

Magyar Táncműhely: X, Y, Z

Marczi Közösségi Tér
2015. október 27., 19.00

Előadók: Abdulwahab Nadia, Bora Gábor, Bot Ádám, Vetési Adrienn

Zene: Wondawulf

Fény és Látványtervező: Kovács Gerzson Péter

Koreográfus: Gera Anita