Hogyan lehet a múlt hibáiból tanulva elkerülni azok megismétlődését? Ifj. Bertényi Iván történésszel beszélgettünk a Tisza István, két korszak határán című konferenciáról.

A tudománynak és a közéletnek vannak olyan találkozási pontjai, amik kifejezetten szerencsések, és segíthetik az eligazodást a múltban. Tisza Istvánról még ma is vannak bizonyos viták és az elfogulatlanság szándékával működő történelemtudomány csak hozzátehet ahhoz, hogy ne veszekedjünk a múltunkról, hanem vegyük észre benne azokat az értékeket, amiket továbbvinni szükséges, illetve vegyük észre azokat a hibákat is, amiket megismételni tilos.

Csak tudósok tartanak előadásokat, vagy fiatal véleményformálók is kapnak lehetőséget, akik mai szemmel esetleg másképp ítélik meg Tisza István személyiségét?

Ez egy tudományos konferencia, és az benne a kivételes, hogy nem az Akadémia szervezi. Tudósok fogják megfogalmazni több éves, vagy akár több evtizedes kutatási eredményeiket, de az a cél, hogy ezek az üzenetek ne csupán a szűk tudományos elithez szóljanak, hanem a remélhetőleg nagy számú közönség valamennyi tagja megértse, hogy mi fontos Tisza István történetében, mi érték benne, vagy mi az, amit ma is jogosan lehet bírálni.

Objektív tud maradni egy ilyen konferencia?

Mindenféle mai politikai vita közepette véleményt formálunk arról, hogy a tudománynak mi az álláspontja egy nagy politikusról. Persze fontos azt is látni, hogy a tudomány sok tudós különböző álláspontjából alakít ki valamiféle egységet. De ez egy sokszólamú kórus, amiből a hallgatóság számára akkor válik világossá valami, ha figyelemmel meghallgatja az összes megszólalót. Igyekeztem úgy meghívni a kutatókat, hogy markáns vélemények is hangot kaphassanak.

Egy korábbi interjújában elmondta, hogy mindig van mit találni Tisza István életében. Mi az, amit legutóbb talált?

Nem elsősorban hétköznapi apróságokra gondoltam. Egy-egy témának a különböző időpontokban való megközelítése eltérő kérdésfelvetéseket okozhat, ezért a más látószögek más eredményre is vezethetnek. Nem gondolom, hogy ennek a konferenciának az a feladata, hogy hirtelen előkerült, új adatokat boncolgassunk, de a különböző résztvevők egy új körülmények közötti tanácskozáson új eredményeket is hozhatnak.

Van Önben elfogultság Tisza István személyével kapcsolatban?

Történészként nagyon érdekel a személyisége és politikai működése, illetve az, hogy egy ennyire kiemelkedő politikus milyen megosztó volt a maga korában. Talán abból a szempontból elfogult vagyok, hogy komoly és nagy politikusnak tartom őt. De ez önmagában még nem egy olyan szubjektív elfogultság, ami a vizsgálódás tárgyilagosságának rovására megy, hiszen olyan kortárs történetírói véleményt nem nagyon találni, amely Tisza István kiválóságát, vagy felkészültségét kétségbe vonná. Abban van kérdés, hogy a tehetségét tudta-e a haza javára kamatoztatni - ami egyébként szándéka volt -, vagy kárt okozott vele. Nem arról volt szó, hogy mindenki tisztelte és elismerte őt. Úgy volt nagy ember, hogy sokan kifejezetten gyűlölték. Ez persze más korszakokban is megtalálálható.

Így lehet a múltból tanulni?

Igen, de ehhez az is kell, hogy akik a jelenben töltenek be irányító szerepet, meghallgassák a múlt szakértőinek üzeneteit, amiket szorgos kutatómunka során gyűjtenek össze és tárnak a közönség elé.