Milyen a Macbeth eltáncolva? Lehet-e mellőzni az aktualizálást egy királydráma esetében? A Tellabor megmutatja. Kulcsár Noémival beszélgettünk.

Azért, mert misztikus. Átlengi a titokzatosság az egész darabot. Ez a királydráma számomra mind közül a legnőiesebb. Lady Macbeth és Macbeth viszonya érdekelt leginkább. Emellett a két főszereplő is inspirált, mert Szarvas Kriszta karaktere és tánctudása, illetve Csere Zoltán hihetetlen férfias, de ugyanakkor lágy mozdulatai predesztinálták őket arra, hogy velük készítsem el ezt a darabot.

Hogy lehet a Macbeth-et tánccal elmesélni?

Egy királydrámának megvannak a sajátosságai, amik elengedhetetlenek, és amiket verbálisan könnyebb kifejezni. Én elsősorban az okokat és az emocionális tényezőket kerestem a műben. Ezt a mozgással jól ki lehet fejezni, a történetmeséléshez pedig segítségemre voltak a bábok. Kortárs alkotó vagyok, erőteljes klasszikus képzettséggel, ennek függvényében készítettem el ezt az előadást is.

Egy táncosnak milyen szakmai kihívást jelent élő bábnak lenni egy előadásban?

A táncosoknak erős testtudatuk van, így a bábok mozgatása nem okoz nekik nehézséget. De emellett mozdulataiban sokszor jobban meg tud nyilvánulni, mint egy bábszínész.

Melyik Macbeth maradt meg benned leginkább?

A Polanski-rendezés (1971) mindenképpen fontos számomra. Érdekes, hogy a színházi rendezések nem voltak rám olyan nagy hatással.

Működik az, ha egy táncelőadásban kiragadsz egy-egy fontos elemet, amikre felfűzöd a történetet?

Egy táncban a csatákat nem lehet jól ábrázolni, csak érzékeltetni. A súlyokat máshová kellett tennem, kérdéseket tettem fel, de nem úgy, hogy aktualizáltam a helyzeteket. Még ha olykor szívesen meg is tenném, nem az az eszköz van a kezemben. Egy kicsit úgy érzem, lerágott csont az aktualitást ábrázolni. A táncban én azt a kérdést tudom feltenni, hogy egy nő és egy férfi kapcsolatában hogyan jutunk el Macbeth végzetéhez.

Nehéz ma megkülönbözetni, hogy melyik táncelőadás blöff, és melyik hordoz valódi üzenetet. Mekkora a tánc létjogosultsága a kortárs művészetek között?

Jó, hogy erről engem kérdezel, mert én a műfaj tanult ágát képviselem. Ha valami profi és értéket, minőséget képvisel, akkor az láthatóvá válik a néző számára is. Nekem nincs rossz élményem a nézőszámmal kapcsolatban. Más kérdés, hogy a táncot lehet, vagy kell-e integrálni társművészetekbe, ami által több teret kap. De ha a blöff szóba került: sajnos arra is van példa, hogy elmegy valaki két kurzusra és ezután táncosnak véli magát, darabokat hoz létre. A testet pallérozni kell, ez pedig hosszú évek munkája.

A Táncművészeti Főiskola moderntánc tanszékvezetőjeként pontos képed van arról, hogy milyen arányban tudnak ma elhelyezkedni a friss diplomás táncosok?

Sajnos a táncművészetre is igaz, hogy többen végeznek egy évben, mint amennyien el tudnak helyezkedni. A minőségi képzésben nincs hiány, a tehetségben viszont akad. Az is gyakori, hogy valaki tehetséges, de idő előtt elhagyja a pályát, mert elfárad. A Táncművészeti Főiskoláról 80-90%-ban el tudnak helyezkedni a hallgatók, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy sokan külföldről jönnek ide tanulni.

Tellabor: Macbeth

MOM Kulturális Központ 2015. október 28., 19.00

Szereplők:
Macbeth: Csere Zoltán
Lady Macbeth: Szarvas Krisztina


Továbbá: Stohl Luca, Tóth Brigitta, Wéninger Dalma, Schell Martin, Darabont Áron, Gál Norbert



Zene: montázs

Díszlet, jelmez: Bozóki Mara

Koreográfia, rendezés: Kulcsár Noémi