A Dollár Papa Gyermekei eddig sosem látott helyszínen adja elő Ibsent a nappalimba! (Hedda Gabler) c. előadásukat október 31-én. Az eddig megszokottól eltérően nem egy magánlakásban, hanem a B32 Galéria és Kultúrtérben játszák el 150. alkalommal a darabot.

„Az egész színházi produkciót úgy találtuk ki, hogy bárhol előadható legyen, maga a koncepció is az, hogy „mozog”. A darab bemutatója is egy magánlakásban volt évekkel ezelőtt, az egész a közelségre, az intimitásra épül. Most a B32 Galéria és Kultúrtér esetében egy nagyobb „nappalira” készülünk, vagyis ez a 150. kicsit jubileumi előadás, nem lesz más, mint a többi, szeretnénk a produkció bensőségességét megőrizni.” ( Ördög Tamás)



A Dollár Papa Gyermekei három fiatal, Kaposváron végzett színész progresszív kezdeményezése. Mindig klasszikus, közismert szerzők műveivel dolgoznak, ám azokat inkább inspirációként használják: főleg a szövegek tartalmára, mélységeire és érvényességére koncentrálnak, miközben valóban mai, élő nyelvezetű előadások jönnek létre.

Az Ibsent a nappalimba! című Hedda Gabler adaptációt eddig 149 alkalommal játszották többnyire magánlakásokon. Az Ibsen művéből kiinduló, helyspecifikus előadás így valóban minden alkalommal más és más. A nézőket nem vonják be az előadásba, mégis eltűnik a színész és a befogadó közti határ: az összeszorítottság intimmé teszi a darabbeli házaspár és a múltból felbukkanó harmadik fél kusza estéjét.



Október 31-én, a 150. előadás alkalmából, egy rendkívüli helyszínen, a megújuló B32 Galéria és Kultúrtér „nappalijában” vendégeskedik a társulat. Bár az előadás nyilvános, az alapkoncepció mégis sértetlen marad; hiszen ez alkalommal is színpad, díszlet és jelmez nélkül, nem a megszokásból, valamint a színészi rutinból, hanem az adott pillanat valóságából építkező színházi élményhez juttatják a közönséget.

„A mi Ibsen feldolgozásunk eltér minden más kőszínházi adaptációtól, hiszen az eredetileg hétszereplős darabot hárman játsszuk. Jócskán meghúztuk a történetet, és egy lényegre törőbb, dramaturgiailag koncentráltabb darabot adunk elő a nézőknek. A hangsúly az emberi kapcsolatokon van, azt boncolgatjuk, hogy az együttélés, a családon, illetve a párkapcsolaton belüli létezés hogyan strukturálja az ember személyiségét. A hely fontos, de nem meghatározó. A Hedda Gablerben annyi spontaneitás van, amennyi az adott új helyiségben. Vagyis a tér meghatározó, de nem befolyásolja száz százalékig az előadást. Az embereknek szükségük van a kicsit intimebb dolgokra, a személyes történetekre, a személyes érintettségre. És Ibsen ezt tudja. Nálunk ez a szerző teljesen beragadt. Ibsen nagyon mai és nagyon érti az emberek működését.” ( Ördög Tamás )