Thomas Zehetmair november elején Fischer Ivánnal és a Budapesti Fesztiválzenekarral játssza el Prokofjev II. hegedűversenyét. A világhírű virtuózzal beszélgettünk.
Ön azt vallja, a zenének életszagúnak kell lennie, és tele van drámával.Nem így van? Nincs igazam abban, hogy a zene mindennek az alapja? Egy igazán jelentős zenemű olyan, mint a tükör. Megmutatja az érzéseinket, méghozzá sokkal gazdagabb formában. Úgy, hogy a lelkünket, szellemünket teljesen megtisztítja.
A szólófellépéseiből és a kvartettje előadásaiból az sugárzik, hogy rendkívüli lelkesedést érez a klasszikus muzsika iránt, mindezt mégsem a szokványos, jól ismert előadói stílusban adja át a közönségnek. Mi a titka?
Nincsen titok. Talán az jön át az előadásaimból, hogy nagyon-nagyon fontos nekem a folyamatos tanulás, s ezt sohasem mulasztom el, mint ahogyan arra is igen sok időt szánok, hogy azonosuljak egy-egy zenei alkotással. Mindegy, milyen korból való, vagy milyen stílusban íródott műről van szó.
Budapesten egy Prokofjev-hegedűversenyt játszik hamarosan, de ezen a koncerten egy másik nagy orosz komponista, Stravinsky is fontos szerephez jut. Milyen a viszonya az orosz klasszikusokkal?
Mindkét komponista végigkísérte a gyerekkoromat, szinte mindent megtanultam, amit a két zeneszerző valaha hegedűre komponált. Prokofjevnek a csodálatos hangszerelése és a hihetetlenül eleven fantáziája, Stravinskynek pedig a hallatlan szellemessége és mindent magával ragadó ereje gyerekkorom óta lenyűgöznek.
Prokofjev azt írta a II. (g-moll) hegedűversenyéről, hogy “az a sok helyszín, amelyeken a mű készült, jelzi, hogy milyen nomád életmódot folytattam akkoriban a turnéimon. Az első tétel fő témáját Párizsban, a másodikét Voronyezsben komponáltam, a hangszerelést Bakuban fejeztem be és a premiert Madridban tartottuk”. Mennyire érzékelhető a “világzenei” komplexitás ebben a darabban, amelyet most Budapesten fog játszani?
Abszolút módon felismerhető az az izgalmas háttér, amelyet idézett. Habár a darab formailag nagyon is megegyezik a klasszikus művek formavilágával, a hangszerelés színárnyalatai és a hegedű lehetőségeinek maximális kihasználása egészen különleges hatású, váratlan meglepetéseket is rejtő alkotássá varázsolják a II. hegedűversenyt. Imádom az intimitások ilyen remek keverékét, a vérbő áriákat, az olykor szinte durva nekiveselkedéseket és mindeközben a sok finom dialógust a hegedű és a többi hangszer között.
Nem először lép fel a Budapesti Fesztiválzenekarral. Milyen a kapcsolatuk?
Olyan szerencsés vagyok, hogy korábban velük vehettem lemezre Bartók hegedűversenyeit. Úgy éreztem közben, hogy rátaláltunk a zenei nyelv lényegére. Valahányszor találkoztam velük, mindig megdöbbentett az a magas szintű zenei kultúra, amit képviselnek. Nem beszélve a szenvedélyről, amellyel játszanak. Fischer Iván óriási elismerést érdemel ezért a munkáért. Nagyon várom már a találkozást, amikor újra felléphetek vele és a zenekarával. Ez lesz számomra az évad egyik csúcspontja.
A koncertek időpontja és helyszíne: november 7-8-9., Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem. Jegyvásárlás itt.