A Krétakör és Schilling Árpád tavaly mutatta be a Lúzert a Trafóban, amiben a rendező önmagát alakítva lép színpadra. Az előadás november 5-én látható utoljára Magyarországon, angol felirattal, új beállóval: Kiss Végh Emőke helyett Bánfalvi Eszter lép színpadra.
A nemrégiben Szép Ernő-díjat elnyerő művész előadása egyszerre beszél művészi függetlenségről, esendőségről, közéletről és mindennapjainkról.
A Lúzer egyszerre napjaink görbe tükre és merész, váratlan alkotói gesztus. „Ha az értelmiség és a hatalom kapcsolatáról akarok beszélni, nem mutogathatok másokra: a kétségbeesésemet saját példámmal tudom legjobban kifejezni. De a Lúzer tényleg szánalmas panaszkodás lenne, ha csupán a támogatásunk megvonásáról szólna. Az előadáson keresztül a művészi függetlenségről beszélek.” (Schilling Árpád, 168 óra)
A történet főszereplője Lilla, a színésznő, aki hűségesen követi a rendszerrel hadakozó rendező férjét, Árpádot. Közös életük a forradalmár művész akaratának rendelődik alá, aki következetesen és megalkuvás nélkül száll szembe az elnyomó hatalommal.
„A fikció itt már teljesen eloldódni látszik a valóságtól, de a Lúzer végig ügyesen egyensúlyoz, ám nem csak ezek, hanem például a tegnap és a ma, a privát és a közösségi, az egyéni és a társadalmi között is. (...) És miközben keserűen röhögünk a töredékekből épülő est kortárs magyar valóságot taglaló jelenetein, Schilling nem engedi, hogy az ő történetéről megfeledkezzünk, sőt közbeszúrásaival, néma vagy tevőleges jelenlétével kisiklatja, új jelentések felé irányítja a nézői figyelmet.” Jászay Tamás (Revizor)
További információ és jegyvásárlás a Trafó oldalán!
