A világhírű Saint-Exupéry és Richard Bach mellett van még egy nagyon híres író, aki szintén pilótaként kezdte, és persze le is zuhant...
Az Oatmeal blog szerzője egy zseniális fiatalember, bizonyos Matthew Inman. Matthew Seattle-ben él, és szereti lerajzolni, megörökíteni, amit éppen gondol a világról, vagy amit épp az utcán, vagy a barátaitól hall. Most egy olyan történetet vetett papírra, amely egy biográfiában jelent meg, és amelynek sztoriját érthetetlen módon nem álmodta vászonra még Hollywood.
A pár kockás képregénybe tömörített mesének extra bájt kölcsönöz, hogy az alapötletet Matthew Matt Hardingtól hallotta, attól a Mattől, aki körberágógumizta a világot. De ez annyira nem is fontos.
És hogy igazán szép legyen a mese vége, természetesen tanulság is van... Bár lehet, hogy az nem is hiányzott.
Kezdődjék hát a mese:
1947-ben járunk, egy PanAm gép fedélzetén, amely Calcuttából New Yorkba tart. A légcsavar leáll, a motor túlhevül, és kigyullad. A pilóta megpróbálja letenni a gépet. A 25-éves másodpilóta kicsatolja magát, és a pánikoló utasokhoz siet, igyekszik megnyugtatni őket. Aztán odaül egy magányos nő mellé, és bizonygatni kezdi, hogy minden rendben lesz, miközben szinte bizonyos abban, hogy mindannyian szörnyet fognak halni.
A motor tovább ég, majd leszakad, az egész gép lángol, aztán meredeken zuhanni kezd. Végül a szíriai sivatagba csapódnak. 14 ember azonnal meghal, de a legénység túléli a zuhanást. A másodpilóta két törött bordája ellenére visszarohan a lángoló gépbe, és kimenti a túlélőket.
Másnap reggel kétfelé oszlik a csapat, elindulnak segítséget keresni. A másodpilóta szerencsére talál egy települést, ahol még rádió is van. Értesítik a mentőcsapatot, és mindenki szerencsésen megmenekül.
De a másodpilóta élete a katasztrófa után megváltozik. Nem akar többé pilóta lenni. Rendőrnek áll, és írni kezd, majd tévés munkákat vállal, végül hét év, és sok sikeres bűnügyi forgatókönyv után otthagyja a rendőrséget. 1964-ben pedig megalkotja minden idők legsikeresebb sci-fi tévésorozatát!
És hogy ki volt ez a fiatalember? Gene Roddenberry, a Star Trek atyja!
És hogy igazán szép legyen a mese vége, természetesen tanulság is van... Bár lehet, hogy az nem is hiányzott.
