A fim önmagában nem elég az örökkévalósághoz, sőt még az se, ha könyvet írnak valakiről, de ha szobrot kap, vagy más módon inspirál művészeket, az egyesek szerint egyenes út a halhatatlansághoz.

A skóciai Newcastle-ben, a Balti Kortárs Művészetek Háza ad otthont egy különleges képzőművészeti kísérletnek. Azt hinnénk, hogy a 21.században művész már meglepőt nem alkothat, de amikor a Tyne folyó fölé magasodó egykori gabonasiló homlokzatán feltűnt Bill Murray hatalmas fotója – méghozzá az a kép, amikor Cannesban a fotósokat fotózza apró kamerájával – akkor a legedzettebb műértők és kurátorok is meginogtak.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Brian Griffiths-nek hívják a művészt,  aki a Bill Murray: A Story of Distance, Size and Sincerity című kiállítást létrehozta. A távolság, a méret és a nyíltság (vagy őszinteség) az a három jelző, amely Griffiths szerint meghatározza Murray karrierjét, és egyben a kiállítás lényegét. Az amerikai színész esetében ugyanis olyan jó értelemben vett sztárról van szó, aki egyszerre hatalmas és törékeny, megközelíthetetlen, de mindennapi figura, bölcs, de ugyanakkor egy kicsit elveszett is. A kiállítótérben elhelyezett tárgyak is ezt sugallják, van amelyik óriási, és van amelyik egészen apró, ugyanakkor a méretek keresztezik is egymást. Egyszerre érzékelhetjük a hatalmas sztárt a hatalmas térben, ugyanakkor mint esendő ember, apró makettházak szobácskáiban is megtekinthető.

Ha nem jutna el Newcastle-ba, nézzen meg egy Murray összeállítást!

A szervezők megpróbálták a kiállítás alanyát, Murrayt is meginvitálni, de ő közismerten elérhetetlen, mivel se ügynöke, se menedzsere nincs, és gyakorlatilag az is csoda, hogy a rendezők el tudják hozzá juttatni a forgatókönyveiket. Filmsikerei, az Elveszett jelentés (Lost in Translation), vagy az Idétlen időkig (Groundhog Day) önmagában nem magyarázza hogy a világ nagyrésze miért tartja félistennek Murrayt, de talán ez a kiállítás majd közelebb hoz a megoldáshoz. Akinek pedig ez sem lenne elég, annak itt egy csodálatos gyűjtés Bill Murray sztroikból.

A kiállítás 2016 február 28-ig megtekinthető.

Forrás: The Guardian