A székesfehérvári Vörösmarty Színház november 28-án mutatta be az Augusztus Oklahomábant. A rendezővel és egyben a színház igazgatójával, Szikora Jánossal a darabról és a Vörösmarty-járatról beszélgettünk.

A filmváltozatot nagyon sokan ismerik, hisz igazi sztárokkal futott, és Oscar-díj jelöléseket is bezsebelt, de kevesen tudják, hogy az Augusztus Oklahomában eredetileg egy Broadway előadás volt...

Igen, és már ott is sztárokkal futott. A szerző Tracy Letts Pulitzer-díjas író, aki egyben színész, dramaturg és forgatókönyvíró is, így nem csoda, hogy a színházi tapasztalata szinte minden mondaton érződik. A kiváló párbeszédek és a konfliktusok miatt adott volt, hogy film készüljön a darabból, és ez aztán meghozta a szerző számára a világhírt is. De alapvetően mégis színdarabról van szó, és a történet jobban is működik a színházban.

A film egyoldalúan sötét és drámai, pedig a történetnek árnyalatai vannak, megvan a maga groteszkbe hajló komikuma. A történet a nagy amerikai családregények vonulatába illeszthető bele, ez az a világ, amit O’Neill drámáiból ismerünk. Nagy élmény volt ezzel a darabbal foglalkozni, ritkán adódik ilyen lehetőség, talán csak Csehov művei hasonlóak, ahol kivétel nélkül valamennyi szereplőnek kibontható története van.

Hogy esett erre a darabra a választás?

Én a fehérvári csapatot végtelenül nagyra becsülöm, ezért hozzájuk kerestem színdarabot és nem az Oklahomához szereposztást. Nem volt nehéz dolgom. Varga Mária alakítja Violetet, az idős, gyógyszerfüggő anyát, ennek a széthulló családnak a magját. Az öngyilkos férjet Derzsi János, a három nővér pedig Radnay Csilla, Varga Gabriella és Kerkay Rita. A párjaik: Sághy Tamás, Kádas József és Tűzkő Sándor. Illetve színpadon lesz Závodszky Noémi is párjával, Egyed Attilával.

Decemberben pedig újra játsszák a Hamletet, ami sem Önnek, sem a címszereplő László Zsoltnak nem az első találkozása a dán királyfival...

1981-ben Győrben Bódy Gábor mellett társrendezőként vettem részt a Hamletben, de az inkább az ő projektje volt. Az Új Színházban Ács János vitte színre 1996-ban, akkor László Zsolt játszotta a főszerepet, később pedig a Nemzeti Színházban Hamlet atyjának szellemét alakította. Én is őt képzeltem el Hamlet szerepére, azonban nem bólintott rá azonnal, mert úgy érezte, első alkalommal nem tudta kihozni magából a legjobbat. De miután meséltem neki a terveimről, megbarátkozott a gondolattal, és végül a többiekre is átragadt a lelkesedése. Ráadásul mi nem Arany fordítását használtuk, hanem Nádasdy Ádámét, aki napjaink nyelvi környezetébe ültette át a szöveget.

Azért is érdekes a Hamlet, mert ez a darab lesz a Vörösmarty-járat következő állomása is. Mesélne erről?

A nézők szeretik a közönségtalálkozókat, amikor szerepen kívül is találkozhatnak a színészekkel, ők viszont ilyenkor nem túl lelkesek, mert általában sztereotip kérdések hangoznak el. Ezért találtuk ki, hogy inkább egy asztal köré ülve, vacsorázás közben beszélgessenek, így oldottabb hangulat alakul ki, és őszinte kérdések merülnek fel. Volt egy másik ötletünk is, szerettük volna a budapesti nézőknek is megmutatni, milyen pezsgő kulturális élet van Fehérváron. A két elképzelést ötvöztük, és így született meg a Vörösmarty-járat. Már két éve csináljuk és nagyon pozitív visszajelzéseket kapunk.

A dolog nagyon egyszerű: délután egy különbusz indul Budapestről, és a vendégeket egészen a színházig hozza. Ugyanúgy, ahogy mindenki más, ők is megnézik az előadást – ez jelen esetben december 5-én a Hamlet – utána pedig nem kell hazaindulniuk, mert a Színházban működő étteremben egy pazar háromfogásos vacsorát költhetnek el, a szereplők társaságában. Vacsora után, amikor már jól kibeszélgették magukat, visszaindul a különjárat Budapestre. Ez az egész olyan, mint egy VIP rendezvény, ugyanakkor annak a töredékébe sem kerül.

Egész évadban indulnak majd a járatok?

Amennyiben a nézőknek lesz rá igénye... rajtunk nem fog múlni!