A Gyerekpáva zsűrije után most a háttérben dolgozó mentorok vannak soron: Sánta Gergővel és feleségével, Sánta-Bíró Annával a december 4-i forduló előtt beszélgettünk.

Sánta Gergő: Volt két szólistánk és két együttesünk, közülük jelenleg egy szólista és egy együttes van még versenyben. Az első szólistáink Sándor Anna és Antal János voltak, ők sajnos kiestek az első fordulóban.

Sánta-Bíró Anna: Emelett Vincze Hunor, aki ezen a héten folytatja a versenyt a középdöntőben.

Sánta Gergő: Rengeteg kiemelkedő táncos van ebben a versenyben, de Hunor a Kárpát-medence legnehezebb táncát hozta, a kalotaszegi legényest. Ő még csak tizenhárom éves, de a sok gyakorlás és a tehetsége okán már egy olyan szintet ugrott meg, hogy felnőtt hibákat kell nála kijavítanunk.

Sánta-Bíró Anna: Szintén hozzánk tartozott a miskolci Kisszinvavölgyi Néptáncműhely, de sajnos ők is az első fordulóban estek ki. A szászhalombattai Cseppforrás Néptáncegyüttes viszont ma fog táncolni az élő műsorban. Nagyon sok a tehetéges gyerek, és jó tudni, hogy ebben az országban ilyen sokan néptáncolnak, és hogy ennyi pedagógus foglalkozik velük.

Hogyan találtatok rá a mentoráltjaitokra?

Sánta Gergő: Bár jó ideje tudtuk, hogy mentorok leszünk, a nyári Páva-táborban még nem derült ki számunkra, kik fognak hozzánk tartozni. Aztán amikor megtudtuk, hogy a Kisszinvavölgyi Néptáncműhely is versenyezni fog, kifejezetten kértük, hogy hadd legyünk mi a felkészítőik, hiszen már évek óta járunk hozzájuk tanítani, és a munkakapcsolaton túl baráti kapcsolatot ápolunk velük. Vincze Hunort és Sándor Annát már korábbról ismertük, a Kalotaszeg Néptáncegyüttesből, ahol tanultak, és ahová mi is jártunk tanítani. Náluk jelenleg egy program keretében gyerekeknek tartunk néptáncoktatást, melyet többek között a Fölszállott a Páva is támogat.

Sánta-Bíró Anna: Amikor a táborban megbeszéltük, hogy mely mentorhoz kik tartozzanak, az is feltétel volt, hogy a versenyzők milyen táncokban vannak otthon.

Sánta Gergő: Persze a többi mentornál is voltak személyes kapcsolódási pontok, hiszen olyan kicsi a szakma, hogy összeértek a szálak. Mi szerettük volna a barátainkat támogatni, de a végén nem a mi kezünkben volt a döntés.

Sánta-Bíró Anna: Mivel a Pávában mindenki ismer mindenkit, olyan, mintha egy nagy család lennénk. Szilágyi Zsolttal és Újlaki Mariannal most mentortársak vagyunk, de a középiskolában ők voltak a mestereim.

Házastársakként tudtok zavartalanul együtt dolgozni?

Sánta Gergő: Mivel mindketten a Nemzeti Táncegyüttesnél vagyunk szólisták, sok a dolgunk, s emellett mi ketten vezetjük a Bartók Táncegyüttest is. Kiegészítjük egymást, amit én nem tudok, azt Anna biztos tudja. Jókat vitatkozunk, de a sírásig sosem megyünk el. Ez így van rendjén, a munkakapcsolatunk és a magánéletünk elkülönül. Természetesen nem minden nap üvöltözünk egymással.

A Páva után sem engeditek el a mentoráltjaitok kezét?

Sánta Gergő: Nem szeretünk egy fenékkel egyszerre több lovat megülni, de a Kisszinvavölgyi Néptáncműhelynél jelenleg is dolgozunk egy programban, ami miatt szombaton is megyünk Miskolcra. A mérai gyerekeknek szintén tartunk mesterkurzusokat, ezért két-három hetente utazunk Erdélybe.

Izgultok az adások előtt, vagy le tudjátok venni a kezeteket a mentoráltjaitokról?

Sánta-Bíró Anna: Persze, izgulunk, hiszen annyi jó együttes és szólista került be a középdöntőbe. A legrosszabb az, hogy a munkánk miatt egyszerre a saját előadásainkért és a gyerekek előadásáért is izgulnunk kell, ma például a Nemzetiben a tévéből fogjuk megtudni, mi lett a Cseppforrás sorsa.