Január 10-ig látható a zseniális grafikus életműve.
Kovács Tamás (1942–1999) az egyik legjobb magyar grafikus volt, ahhoz a nagy generációhoz tartozott, akik követték Kondor Béla szellemiségét. A Vigadóban most megnyílt kiállításán rézkarcai és tusrajzai egyaránt bemutatásra kerülnek.
„Úgy rajzolt, ahogy más lélegzik, természetes rajztudással. Született grafikus volt. Ez alatt, mint egykori nyomdász, azt értem, hogy a nyomtató technikából indult ki, és nem a rajzot tette át valamilyen sokszorosító technikába. Minden pontja és vonala nyomóforma, tévedhetetlen és végleges. Nincs vázlat, radírozás. Csodálatosan részletgazdag lapjaiból ugyanaz a szeretet sugárzik, ami élő személyiségéből sugárzott. Mindent tudott a szakmából. A rajz, könyvtervezés, tipográfia illusztráció, hagyományos nyomdászat, fotó és számítógép a kisujjában volt. A siker viszont egyáltalán nem érdekelte, ezért életműve felmutatása másra maradt.” – írta róla Somogyi Győző
Sajnálatosan korán lezárult, ám értékét és minőségét tekintve így is teljes és maradandó grafikai életművének első munkái a hatvanas évek legvégén keletkeztek. Az ekkoriban készült rajzok és rézkarcok nem csupán alkotójuk virtuóz rajztechnikájáról és biztos kompozíciós érzékéről tanúskodtak meggyőző erővel, hanem vizuális nyitányként is szolgáltak ahhoz a szuverén és összetéveszthetetlen látvány-világhoz, amelyet a művész későbbi munkái egyre kiérleltebb módon, ám alapjellegzetességei tekintetében ritka következetességgel képviseltek. Evvel a látvánnyal, a varázslatos Kovács-ország mese-tájaival és álom-lakóival, szelíd szörnyeivel és fantasztikus állataival, ősvilági halászaival és vadászaival, rokokó vagy biedermeier kosztümöket viselő hölgy- és úrlovasaival írta be magát a művész az új magyar grafika sokak által aranykorként méltatott utolsó nagy fejezetébe, a hetvenes és nyolcvanas évek magyar művészettörténetébe.
Érett korszakának műfaji eszközei és közlésformái főként a szeriális sokszorosíthatóság technikai hagyományaira támaszkodtak: rézkarcaival és rézkarc-sorozataival, illetve könyvillusztrációival vált ismertté a szélesebb műértő körökben. Rézkarcai közül ma már szilárd művészettörténeti pozíció birtokosa a hetvenes évek magyar grafikájának egyik csúcsteljesítménye, az Ady társaságban (1977), s közben jószerivel a művész márkajelévé-védjegyévé, műtörténeti azonosítójává vált az évek hosszú során át, 1971-től 1986-ig készülő Majomkirály-sorozat, a Nyugati utazás avagy a Majomkirály története című XVI-XVII. századi kínai regény ihlette rézkarc-széria. Könyvillusztráció közül hasonlóképp emlékezetes a Lessing Bölcs Nátánjához készített filozofikus grafika (1977-8). A kilencvenes években a művész figyelme a technikai sokszorosíthatóság új, elektronikus formája felé fordult: korábbi világának szelíd révületét feladva nyersebb és közvetlenebb megfogalmazású, gyakran szatirikus célzatú komputergrafikákkal kísérletezett, jeles sikerrel.
Kovács Tamás életművének ugyanennyire fontos részét képezik egyedi grafikái, a vizuális felületet pontokból-vonalkákból kialakító, a rajztollat szinte a gobelin-hímzőtű módjára használó rajzai. – írja Takács Ferenc, a
Galéria Neon blogján.
A kiállítás szervezője a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozata.