Az Y-generáció alkotói újra a Trafóban: a januári NEXTFESZT keretében is bemutatkozó két fiatal koreográfus, Fülöp László és Molnár Csaba munkái ezúttal az Egy este 2Y című előadásban láthatók.

Ennek a generációnak a munkáiban felszámolódni látszanak a hierarchikus rendszerek, a darab már nem csupán a koreográfus, hanem az egész társulat közös munkájából születik. Ezen a dupla esten egy már korábban bemutatott és Lábán-díjjal kitüntetett előadást és egy új premiert láthatunk tőlük, róluk.

A mindkét darabban játszó Cuhorka Emesével készített interjúnkat itt olvashatjátok.

“THERE’S AN ELEPHANT IN EVERY ROOM…”

Társas megismerés, társas befolyásolás, önigazolás, empátia, agresszió, előítéletek és félelmek… Milyen tanult folyamatok gyakorolnak hatást az egyén vágyaira, önmagáról kialakított képére, értékrendjére? Miért kerülnek az elképzeléseink gyakran távol a tényleges tetteinktől? Mennyiben beszélhetünk objektív szinten önállóságról vagy szabad akaratról? Mekkora mértékben határoz meg minket a közeg, környezet, amiben élünk?

Csontvázak a szekrényben, elefántok a szobákban, nem beszélve arról az átkozott gerendáról a szememben, és hogy a bagoly szerint a veréb nagyfejű… na, meg hogy csak-csak törjük azokat a korsókat egymás után, miközben a sánta kutya beelőz balról, az pedig biztos, hogy egy fecske nekem semmire sem elég… és vehetsz rózsát tövis nélkül, de akkor az is benne lesz az árban… Meg kéne végre találni azt a szürke szamarat – jelen esetben elefántot – ebben a sűrű ködben, elcsípni két pislogás, homlokráncolás, nyelés, sóhajtás vagy ajakbiggyesztés között. Na, akkor talán végre helyükre kerülhetnének a dolgok… talán…

Az előadást Fülöp László rendezte, aki eddigi munkái során mindig egy aktuálisan kiválasztott pszichológiai kérdéskört járt körül. Témái voltak az egyedüllét, a személyes rituálék, a „társas magány”,a játszma-elmélet; vizsgálta, hogy színházi közegben vajon létrehozható-e egy személyes, őszinte és intim kapcsolat az előadók és nézők között azáltal, hogy az előadók „civilként” léteznek a színpadon és minimalizálják a színház által felkínált illúziókeltő eszközöket.
Fülöp fontosnak tartja, hogy az emberek bepillantást nyerhessenek, és megérthessék mindazon folyamatokat, amelyek tudat alatt, de mégis befolyásolják és irányítják döntéseiket, cselekedeteiket.

Előadóként az elmúlt 5 év során olyan társulatokkal és művészekkel dolgozott együtt, mint Angelus Iván, Vladislava Malá, HODWORKS, Eléonore Valére Lachky, Vicky Shick, Karczag Éva, Pataky Klári, Gangaray Dance Company, Nagy Zoltán, Jaross-Giorgi Viktória, Duda Éva Társulat, Finita la Commedia. Az utóbbi időben a Granhoj Dans Company-val turnézik. A főleg független magyar táncművészeket tömörítő L1 Egyesület tagja. Az egyesület célja a kortárs tánc népszerűsítése, a külföldi és magyar produkciók létrejöttének elősegítése, valamint tehetséges művészek munkáinak bemutatása.

ECLIPSE

Három kép, három ikon. Az egyikben az emberi sokaság tombol, a másik csendesebb, várnak valamire, a harmadikban meg dalokkal, mások hangjába bújva fejezik ki a szerelem kollektív világfájdalmát. Miért pont a szerelemét? Mert azt mindenki átérzi, vagy érti. LOVE. De mi marad a végén? Mindegy, mert alig várod, hogy ágyba bújj, de arra még van erőd, hogy fogat moss, miközben nézed magad a tükörben és feldereng benned mindaz, ami megtörtént, meg amit csak szerettél volna, hogy megtörténjen. De nem rossz, örülsz, hogy bebújhatsz a pöttyös takaród alá és besötétítheted a szobád.
 
Fiktív, képregényszerű világ, partikultúra, véletlenszerűen egymás mellé sodródó emberek,  hullámzó, lüktető mozgás,  sztereotip szituációk.  Az éjszakai élet drámáin túl feloldódnak az emberi játszmák és létrejön egy, a zenével összefonódó transz állapot, amelyben az egó az ösztön árnyékába kerül. Molnár Csaba és csapata a Budapest Kortárstánc Főiskola táncosaival kiegészülve ezeket a viszonyrendszereket térképezik fel.

A rendező a Budapest Táncművészeti Szakközépiskolában kezdte táncművészeti tanulmányait. Az innen kikerült alkotók sokan máig is közösen dolgoznak, és friss energiákat hoznak a magyarországi kortárstánc szférába. A BUTI után 2007-től a brüsszeli P.A.R.T.S. iskolában tanult, melyet Anne Teresa De Keersmaeker alapított (a világhírű Rosas táncikonja). A P.A.R.T.S. szintén olyan művészeti képzésben részesíti növendékeit, melyben a táncos nem csupán előadó, de a koncepció megalkotásában is aktív szerepet vállaló gondolkodó lény.
Négy olyan darabban is szerepelt alkotóként, ami megnyerte az évente kiosztott legjobb táncelőadásnak és koreográfusnak járó Lábán Rudolf-díjat (Bloom!: CITY (2011), Hodworks: Basse Danse (2012), Dányi–Molnár–Vadas: Nyúzzatok Meg (2014), Hodworks: Pirkad (2014)). A Nyúzzatok meg és Pirkad című előadásokat beválogatta az Aerowaves hálózat is abba a nemzetközi húszas listába (419 jelentkezőből!), ahová az év legjobb új alkotásait keresik fiatal koreográfusoktól.

További információ és jegyvásárlás a Trafó oldalán!