Az új Star Wars mozi rendezője regényt írt, nem is akármilyet. Lerí, hogy ez a könyv egy briliáns filmes fejéből pattant ki: textúrája és látványvilága van, ezt nem helyettesítheti se hangoskönyv, se e-book, se moziváltozat.
J. J. Abrams nevéhez fűződik a Lost című sorozat is, ami új regényének világához is közelebb áll. Doug Dorst íróval közösen jegyzett, S címre keresztelt munkája könyv a könyvben: a védőtokban egy fiktív író, bizonyos Straka Thészeusz hajója című regényének könyvtári példánya található, melynek margóján két olvasó levelezett egymással. A könyvtári könyv tűpontos rekonstrukció: borítója elnyűtt, lapjai megsárgultak, foltosak, margóik tele vannak firkálva. A két olvasó ráadásul a rejtélyes stílusáról híres Straka rajongójaként elemezni is megpróbálta a regényt, amihez mellékelték egymásnak a kutatómunkájuk során talált újságcikkeket, valamint az író és munkatársai hagyatékából származó dokumentumokat (levelek, fotók). A boltokba került kötet így egy puzzle-nek vagy egy társasjátéknak is beillik, látványvilágában pedig leginkább a képregényekre hasonlít, és forgatni is éppoly izgalmas. Sosem tudhatod, mi vár a következő oldalon, és ezt a könyvet leejteni sem érdemes, mert a beletűzdelt mellékletek nem ok nélkül vannak ott, ahol vannak. A 8990 forintos árat is könnyű megérteni, ha belegondolunk az előállítás és a fordítás nehézségébe.
A történet két szálon fut, amelyek közül az első (a regénybeli regény) éppoly misztikus, mint a Lost: a főhős egy amnéziás férfi, aki elkezd nyomozni kiléte és előző élete után. A nyomok egy különös hajóhoz vezetik, innen a cím. A könyvbeli könyv csordultig van szimbolikával, ennek a megfejtésére vállalkozik a két olvasója. A Thészeusz hajója eseményei korántsem függetlenek az S második szálától, melyet a két olvasó levelezéséből ismerünk meg. A Thészeusz hajója furcsaságait megmagyarázza, hogy a szerző, Straka - mint a két olvasó kideríti - a saját élettörténetét kódolta le utolsó könyvében. Az író ugyanis egész életében elzárkózott a nyilvánosságtól és identitásáról azóta is csak találgatnak az irodalomtörténészek. Jó oka volt rá, hogy ne fedje fel kilétét, mivel korának Snowdenje volt, munkásságát különféle világméretű visszaélések és összeesküvések leleplezésének szentelte, sőt a legenda szerint kémkedésig és orgyilkosságig vitte a politikai aktivizmust. Straka alteregója is ilyesmit csinál a Thészeusz hajójában: nemezise egy terjeszkedő mágnás, aki egy bérgyilkos hadsereget irányít, amit viszont hősünk igyekszik megtizedelni. Abrams és Dorst egyébként a Shakespeare és a B. Traven személye körüli vitákból merítette az ihletet.
Az első történetszál a found footage (talált felvétel) áldokumentumfilmek (pl. Ideglelés, Parajelenségek) próza-változata, a második pedig egy modern levélregény: egyik főhőse egy végzett akadémikus, a másik pedig egy fiatalabb diáklány. Előbbi Straka munkásságának legambiciózusabb kutatója, aki azonban kiközösítette magát az irodalomtudomány világából, főleg azért, mert mindenki másnál közelebb jutott a Straka-rejtély megfejtéséhez, a kult-író ősellensége, a világhatalmú mágnás pedig még ma is aktív, és piszkos eszközökkel igyekszik kitörölni a whistleblowert a történelemből. A lány pedig idővel a renegát kutató asszisztensévé és kémjévé avanzsál. A tudós helyett inkább ővele azonosulhat az olvasó. A második történetszálat szintén rejtélyes, elhallgatásokra építő dramaturgia teszi izgalmassá: nekünk kell kitalálnunk és elképzelnünk, mi történhetett a két főhőssel egy-egy üzenet között.
Felróható hibaként, hogy az S főleg önmagáról szól. Stílusa van, tartalma alig. Nem más, mint egy blöff, ahogy a Lost is az volt, és ahogy Abrams az új Star Wars mozi alkalmával is az eredeti trilógiát remixelte, hozzáadva épp annyi rejtélyt, amennyi a közönség kíváncsiságának felcsigázásához kell. Abrams és Dorst viszont annyira kreatívan blöffölnek, hogy mondanivalóra nincs is szükségük. Munkájuk egyetlen tényleges hibája így inkább az, hogy túl hosszú és időigényes. Láthatóan ügyeltek arra, hogy bárhol üti fel a könyvet az olvasó, mindig lásson valami titokzatos kommentárt a margón vagy egy betűzött mellékletet, emiatt viszont ebben a 456 oldalas kötetben igazából duplaennyi terjedelemnek megfelelő szöveg van. Abrams alighanem megpróbált hasonló függőséget kiváltani az olvasónál, mint amit a Lost okozott, azonban az érdeklődés felcsigázása helyett inkább fáraszt és untat azzal, hogy szerzőtársával alaposan túlírták ezt a könyvet. Mennyiségre törekedtek minőség helyett. A kevesebb több lett volna. Végül a történetszövésükkel is odáig srófolják az olvasó elvárásait, hogy óhatatlanul csalódást okoznak, ám innovatív kísérletezésük így is felvillantja az irodalom és a művészeti ágazatok ötvözésének végtelen lehetőségeit. Bemutatják, hogy milyen izgalmas és varázslatos a művészet, a műelemzés, na meg az egyetemi kutatómunka.
Egy efféle összművészeti könyv olvasásához még a szokottnál is jobban illik a zenei aláfestés: ajánlom hozzá a fantasztikus horrorban is utazó író-rendező-zeneszerző John Carpenter Lost Themes című lemezét. Abrams pedig egy-két könyvtrailert is készített hozzá.
J. J. Abrams, Doug Dorst: S. - Thészeusz hajója. Geopen Könyvkiadó, 456 oldal, 8990 forint.
