A Hármakat megelőzi a híre. Nagy hype-pal érkezik, viszont nem okoz csalódást, főleg, mert valójában magáról a hype-ról szól. 
A címszereplő „Hármak” három gyerek, akik csodával határos módon túlélnek egy súlyos repülőgépkatasztrófát, amiben az összes többi utas meghal. Pontosabban nem is egy, hanem három szerencsétlenséget élnek túl: egy nap leforgása alatt egyszerre négy utasszállító repülőgép zuhan le a világ különböző pontjain, amiből hármon egy-egy gyerek egyedüliként él túl. Bár a balesetek kivizsgálása során kiderül, hogy a gépek meghibásodására van tudományos magyarázat, elenyésző esély volt rá, hogy egyszerre négy ilyen tragédia történjen, és hogy azokat pont egy-egy gyerek ússza meg.
A világot érthetően felkavarja ez a különös egybeesés, ami sokak szerint persze nem is puszta véletlen. A tragikus nap a Fekete Csütörtök néven vonul be a történelembe, 9/11 megfelelője a regény világában. A túlélő gyerekeket világméretű médiaérdeklődés övezi, esetük nem csak a bulvár, de a mainstream sajtót is bőségesen ellátja témával. Az UFO hívők és az összeesküvés-elméletek hívei földönkívüliek beavatkozását látják az eset mögött, de szárba szökken egy fundamentalista szekta is, amit egy karizmatikus vallási fanatikus vezet. A szektavezér modelljeként alighanem a látványos tüntetéseiről elhíresült Fred Phelps, a hírhedt Westboro Baptist Church vezetője szolgált. A frusztrált pap sikeres televangelista szeretne lenni, így elterjeszti, hogy a gyerekek valójában az apokalipszis négy lovasának három képviselője, akik a Bibliában megjósolt elragadtatás hírnökei.
Lotz trükkje, kitalált egy irreális, de éppen ezért kellően meghökkentő és rejtélyes felütést, aztán pedig - realizmussal kompenzálva a koncepció abszurd voltát - elfantáziált arról, hogy hogyan változtatná meg a valóságban a világot egy ilyen megmagyarázhatatlan esemény. És ezzel persze valójában a mi világunkról és korunk emberének félelmeiről mesél a maga szatirikus módján. A könyvnek olyan a stílusa, mint egy dokumentumfilmnek álcázott, „trash” reality sorozaté, viszont az írónő kritizálja és parodizálja is ezeket a műsorokat azzal, hogy groteszknek ábrázolja a Hármak körüli médiahisztit és a mai átlagember paranoiájával borzaszt.
A szerző rögtön a nyitánnyal magára vonja az olvasó figyelmét, és nem ereszti. Ami a műfaját illeti, a regény misztikusból az oldalak múlásával egyre inkább horrorba megy át, a hátborzongató eseményeknek ugyanis nincs vége a repülőgépkatasztrófákkal, a gyerekek legutolsó furcsa húzása nem az volt, hogy túlélték. A Hármak igazi erőssége, hogy Lotz ezt a rejtélyes és apokaliptikus történetet nem akárhogy meséli el, hanem áldokumentarista stílusban. A kötet javát egy “Fekete Csütörtök” című tényregény rekonstrukciója teszi ki, melyet egy fikciós oknyomozó újságíró jegyez. Vannak benne interjúk, riportok, idézett újságcikkek, nyomozók által elcsípett chat beszélgetések. Mind a túlélők utóéletét mutatják be.
Ezekből szépen lassan felsejlik a Fekete Csütörtök globális hatása. A szerző alaposan megdolgoztatja az olvasó képzelőerejét, mivel különféle sajtóműfajokban stilizált szövegekből kell összeraknunk a kirakós darabjait, kitöltenünk az űrt az egyes fejezetek között. A fejezetek kronologikusan, lépésről lépésre vázolják fel a történteket. Lotz szűk marokkal ejti el az információmorzsákat. Az újabb és újabb fejezetek gyökeresen más megvilágításba helyezik a korábbiakat, Lotz máskor pedig baljósan előreutal a történetben. Nem rest már idejekorán érzékeltetni, hogy a történetnek nem lett jó vége. Így teremt feszültséget és rejtélyt. Sokáig éhezteti az olvasót egyes kulcsfontosságú információk elhallgatásával, és szokása mintegy mellékesen odavetni egy-egy sokkoló fordulatot. Ezt azért teheti meg, mert a fikciós tényregény egy alternatív világ állapotait festi le, tehát a regény világán belül köztudottnak számító megtörtént eseményeket rekonstruál, amikről az olvasó viszont csak fokozatosan értesül.
Vannak persze hibái is a könyvnek. A koncepciója ismerős lehet olyan misztikus tévésorozatokból, mint a Lost - Eltűntek vagy A hátrahagyottak, és az is sokat elmond, hogy e regény Stephen King ajánlásával jelent meg. A stílusa is széttartó, van például egy pro- és egy epilógusa, melyek nem ál-tényregény stílusban íródtak, így megbontják a könyvbeli könyv hitelességét. A nyitójelenet például az egyik utasszállító lezuhanását mutatja be egy áldozat szemszögéből, ez a felütés pedig stilárisan a tökéletes ellentéte a későbbi áldokumentarizmusnak, mivel egy utolsó pillanatait átélő ember gondolatmenetét és érzéseit rekonstruálja. Lotz persze ezt a jelenetet is hatásosan írta meg, de túl sokat markolt. A Hármak mindenesetre egy hátborzongató horror-thriller, amin viszont könnyedén javíthatnak is majd a tévésorozat alkotói (a megfilmesítési jogok ugyanis hamar elkeltek).
Sarah Lotz: Hármak. Kulinária Kiadó, Budapest, 2015. 453 oldal, 4490 Ft.
