A Saul fia főszereplője hamarosan új verseskötettel jelentkezik, ezért is érdemes felidézni a Huckleberry zenekar fénykorát.
„Olyan országban szeretnék élni, ahol a törvény nem csak a kólát védi!”
A címben idézett sor nyilván sokak számára lehet ismerős, azonban ha valaki esetleg nem tudná, honnan származik, annak eláruljuk: a kilencvenes elején még a Fidesz kongresszusain is fel-feltűnő, frappáns szlogen a magyar underground rockzene egyik méltatlanul elfeledett zenekarának, a Röhrig Géza által vezetett Huckleberry egy dalának részlete. (Először az üdítősüvegeken jelent meg a törv. védve felirat, a Coca-Cola logó alatt.)
Röhrig Géza neve mára nyilvánvalóan ismerősen cseng mind a kortárs irodalom kedvelőinek, mind pedig a hazai filmrajongók többségének. Az Oscar-díjra jelölt Saul fia című film 2000 óta New Yorkban élő főszereplője amellett ugyanis, hogy karrierjét jelenleg színészként is építgeti, a kilencvenes évek eleje óta több, hazánkban is megjelent verseskötetet büszke atyja. Azt azonban kevesen tudják róla, hogy pályafutását nem író-, és nem is színészként kezdte, hanem egy betiltott underground zenekar frontembereként, valamikor a nyolcvanas évek végének Budapestjén.
Az egykoron Röhrig vezette Huckleberry (néhanapján Huckrebelly) néven működött együttes nem nevezhető túlzottan ismert formációnak, még azok körében sem, akik jártasak a nyolcvanas évek magyar underground zenéjének világában. Ez javarészt annak tudható be, hogy emléküket sem hivatalosan megjelentetett lemez, sem közkézen forgó demófelvétel nem őrzi, utánuk pusztán egy pár számos, eredetileg agyonmásolt kazettákon terjedő koncertfelvétel maradt fent az utókor számára. Koncertjeiket főként füstös budapesti klubok mélyén, és magánlakásokon rendezett házibulikon tartották.
A Huckleberryt sokan punkzenekarként emlegetik, nem véletlenül. A banda eredeti, ős-felállása valóban hangos, csörömpölős, önpusztító punk-formációként működött, amelyben Röhrig Géza mellett az a Papp György is zenélt, akit olyan legendás zenekarokból ismerhetünk, mint a punk-korszak nagyágyúinak számító Qss, a Tizedes meg a Többiek, vagy épp a hazai hardcore első zászlóshajójának is tekinthető Marina Revue. A Huckleberry után ebből a korszakból azonban sajnos nem maradtak fent felvételek, és a felállás megváltozásával a zenekar mentalitása, valamint zenei stílusa is kisebb-nagyobb változásokon ment keresztül. Ebből az érából maradt ránk a korábban említett koncertfelvétel is, amelyet mai füllel hallgatva a Huckleberry zenéjét már sokkal inkább definiálhatjuk egyfajta alternatív rockzene-, esetleg art-punkként, mintsem vegytiszta ős-punkmuzsikaként. A felvételeket hallgatva leginkább talán olyan ikonikus formációkhoz hasonlíthatnánk őket, mint az egykoron Pajor Tamás vezette Neurotic, vagy a magyar art-punk ősatyjaként is emlegetett Spions.
És hogy hogyan is keveredett egy Röhrig által írott sor a kilencvenes évek elején az akkor még fiatal liberális pártként működő Fidesz kongresszusain látható transzparensre? Nos, a zenekar a kilencvenes évek elején fellépett több ilyen kongresszuson is, a párt pedig innen kölcsönözte az Orbán Viktor háta mögött olykor feltűnő idézetet. Röhrig nem sokkal később azonban sokakhoz hasonlóan megszakította kapcsolatát a Fidesszel, és kicsivel később az azóta legendássá vált Huckleberry zenekar is feloszlott. Ő maga ezt követően beiratkozott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol filmrendezőként végzett Szabó István osztályában. 2000-ben New Yorkba költözött, ahol a Jewish Theological Seminaryn diplomázott bibliaoktatóként.
Röhrig Géza A Saul fiában nyújtott alakításáért nemrégiben a Santa Barbara Nemzetközi Filmfesztiválon vehette át az év felfedezettjének járó díjat. A kilencvenes évek eleje óta számos verseskötete jelent meg magyar nyelven, legújabb könyve pedig március első hetében jelenik meg Magyarországon Az ember, aki cipőjében hordta a gyökereit címmel, a Magvető Kiadó gondozásában.
’két hete már hogy kifordul a számból a víz is
haldoklom’ nézett rám az intenzíven’francnak égetted a két végén’
’sötét volt’ hörögte’nem a kaszástól
a kasszástól félek’(Részlet a hamarosan megjelenő kötet Nekrológ című verséből)
A Litera.hu tavaly decemberben jelentetett meg három verset az akkor még Külön munkacímen készülő kötetből. A megjelenés előtt álló könyv elnevezése azóta megváltozott, és talán joggal mondhatjuk, hogy jóval sokatmondóbb és beszédesebb lett, hiszen a versgyűjtemény főként a hétköznapi emberek sorsával, félresiklott életekkel foglalkozik, és a költő egyéni, valamint családi tragédiákon keresztül tárja az olvasó elé, mennyire sérülékeny is az identitás.
Röhrig Géza verseskötete egyszerre brutális és érzékeny, letaglózó és közvetlen. Fő témája az identitás törékeny mivolta. Erre utal a cím is: az ember otthonosságát miképpen és hol találhatja meg, elsősorban saját magán belül? Úgy hogy ezek a gyökerek ne akadályozzák, ne botoljon meg a lépteiben. Egyéni és családi tragédiák rengetegébe vezet be minket Röhrig, de közben fogja a kezünk, halljuk a hangját. Gyilkosság, árvaság, árulás. Sebek és sérülések. Kitaszítottság. Ezek a versek közelről mutatják meg az áldozat összetettségét, azt hogy az áldozatban is ott van a rossz, a bestiális, az akarat; ott van benne - ha fogyóban is - az ember. A helyzetek, helyszínek és figurák jellegzetesen magyarok, de közben történetei - a bibliai képek révén - egyetemesen is érthetők. Mintha a szociológia és a teológia kapcsolódna össze. Röhrig a Saul fia című Golden Globe-díjas film főszereplőjeként nem eljátssza, hanem megjeleníti az auschwitzi sonderkommandóst, aki a túlélésért (vagy valami másért) tényleg mindenre képes. Röhrig Géza költőként is lemegy a mélybe, a sötétbe, ahol talán csak a nyelv és a hit világít, oda ahol az eredet és a vég, a gyökér és a sír nem egymás mellett van, hanem voltaképpen ugyanaz.
A Huckleberry egyetlen fennmaradt koncertfelvétele pedig itt hallgatható meg:
