Vajon a pillanatnyi és az örökkévaló egymásnak ellentmond vagy éppenséggel egy és ugyanaz? Erre a kérdésre keresi a választ a Kérész és a KET.

Az Artus és a Közép-Európa Táncszínház (KET) közös produkciója két előadás-sorozat, a Kérész Művek 42. és a Trezor 1. epizódjának összefonódásából született meg. A Trezor sorozatba olyan meghatározó magyar koreográfusokat keres meg és kér fel a KET, akiknek több évtizedes alkotói múltjuk van a magyar mozgásművészet területén. Az Artus Kérész Művek akciósorozatának pedig az a célja, hogy gondolatokban gazdag, formailag merész és játékos eseményekkel, kötetlen hangulatot teremtve élessze fel a „performance art” valódi szellemét. Mindezt a Budapesti Táncfesztivál keretében, március elsején a MOM-ban.

Az alkotó művészek, zenészek egyetlen intenzív nap alatt hoznak létre egy egyszeri, új előadást vele szerves egységben zenét. Így minden Kérész Művek előadás premier, mely az adott este folyamán is változik, átrendeződik, vagy épp újraértelmezi önmagát. A sorozat estjei kötetlen, izgalmas lehetőségek a találkozásra. Nincs elválasztó tényező. Nincs színpad, nincs nézőtér. Performer és néző egy közösségként élheti meg az estét. Miközben egy asztalnál beszélgethetnek, folyamatosan vizuális, zenei és színházi akciók gazdagítják az estét. Megőrizhető az utókor számára egy tiszavirág életű művészeti alkotás? Vajon a pillanatnyi és az örökkévaló egymásnak ellentmond vagy éppenséggel egy és ugyanaz? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a két alkotóközösség Goda Gábor rendező irányításával.

Mikor indult a Kérész Művek?

2010-ben a Színházak éjszakájára állítottuk össze a programunkat és semmiképp nem akartunk csak egy előadást bemutatni. Egy kötetlen, oldott estét szerettünk volna, ahol miközben a nézők borozgatnak, beszélgetnek, mi akciókat, performanszokat hozunk létre. Ekkor született meg a Kérész Művek, és szerencsére nagyon működött. Olyan volt ez, mint egy furcsa varieté: nehéz meghatározni a műfaját, de a lényeg, hogy a közönség mellett a társulat is nagyon jól érezte magát.

Mi is ez pontosan? Egy egyszeri és megismételhetetlen performansz, ami ott és akkor születik meg a nézők szeme láttára?

Maga az előadás 1 nap alatt áll össze és minden résztvevő alkotó is egyben. Nem minden esetben van előre meghatározott koncepció, valamikor kialakul bennem egy gondolat, adok egy vezérvonalat, egy mondatot, egy idézetet, egy kérdést. Erre mindenki hoz egy megvalósítható ötletet, ami lehet egy tánc, egy videó, egy képzőművészeti installáció is. Nagyon izgalmas, hogy a hely és a korszak, amiben élünk, hogyan inspirálja a gondolkodást. Eztán jön a próbafolyamat és az előkészületek. Ki kell építeni a teret, bevilágítani, filmet forgatni és vágni, zenét komponálni. A színészek és táncosok egyaránt fúrnak-faragnak. Én eközben figyelek és megpróbálom összeállítani az előadás gerincét, létrehozni egy egységet a sok gondolatból. A közönség pedig ennek a folyamatnak a végét látja majd. Az este alatt én karmesterként irányítom a folyamatokat, meghatározom a ritmust, és a megbeszéltekhez képest akár előadás közben is változtatok, ha kell. Ez az én performanszom a performanszban.

Kiket választottál alkotótársadul a következő, XLIII. epizódban?

Eleinte kizárólag Artusos művészek vettek részt a Kérészben, akikkel többéves közös műhelymunka volt a hátunk mögött és kialakult már a közös nyelvünk, gondolatmenetünk. Aztán egyre többet dolgoztunk más társulatokkal vagy akár külföldi művészekkel, akik a közös munkát megelőzően megtanulják a képekben és akciókban való gondolkozást egy rövid workshop alatt. A Budapest Táncfesztiválon a Közép-Európa Táncszínház lesz a partnerünk, akik felkértek engem egy előadás elkészítésére, és mivel a Kérész Művek egy nagyon sajátos, Artusos dolog, és ebbe szeretném beavatni őket.

Mi alkotja a mostani előadás gerincét? Hogy kerül Kérész a Trezorba?

A KET indít egy sorozatot, aminek a Trezor nevet adták. Koreográfusokat kérnek fel arra, hogy készítsenek nekik egy-egy olyan előadást, ami nyomot hagy az életükben, én pedig pont ezt a kettősséget találtam érdekesnek. A kérdés az, hogy a pillanatnyiság és az örökkévalóság egymásnak ellentmond-e, vagy éppenséggel egy és ugyanaz. A közös munka során kapott tapasztalatot pedig betehetik a trezorba.

Mire számíthatnak a nézők március 1-jén a MOMban?

Semmiképp ne szokványos színházi élményre! Teljesen átalakítjuk a teret, kocsmát csinálunk a MOMból, nem lesz nézőtér, sem színpad, viszont bárhol, bármikor történhet valami akció.