Ha nem is pont rólad, de nézd meg magadnak a metrón azt a fáradt férfit: lehet, hogy róla szól a Mennyit ér egy ember? Róla és neki játszik a szerepért Cannes-ban teljes joggal díjazott Vincent Lindon.
Nézd hát meg magadnak jól azt a magyar férfit ott a metrón. Nézd meg, mert francia is lehetne. Ő is lehetne az a férfi, akit Lindon alakít. Ő is lehetne Thierry. S igen, ne azért nézd meg magadnak, mert ilyet többet nem láthatsz, hanem pont azért, mert sokan vannak ők. Thierry egy közülük. Egy azok közül, akik nem adják fel. Akik nagyon jó emberek, de nem villog a neonreklám a homlokukon, hogy azok. Dolgoznak, mint az állat. Ha tudnak. Ha van hol.
A rendező Stéphane Brizé pont úgy figyeli Thierry-t, ahogy nekünk kéne figyelni azt a férfit a metrón. Igaz, A Mennyit ér egy ember? nem csak egy helyben figyeli, hanem követi. Szinte mindvégig, 90 percig a profiljára tapad, s fürkészi kamerával az arcát. Megy vele, amikor kirúgott melóstársaival a hogyan továbbot beszélik meg, követi, s ott van már akkor is, a film elején, amikor szembesítik vele, hogy hiába iratkozott be egy tanfolyamra, foglalkoztatni nem fogják, mert nincs tapasztalata. Megmutatja azt is, hogy Thierry hogyan bólogatja alázatosan végig Skype-on az állásinterjút. Hogyan tűri, amikor azt mondják neki: szinte biztos, hogy nem ő kapja meg a munkát.
Thierry egy a sok közül. Na de Thierry-t hatalmas francia színész alakítja, s ha egy Vincent Lindon lesz egy Thierry, akkor azt a Thierry-t nem feledjük el soha. Lindon pont annyira természetes, mint például a mi Thuróczy Szabolcsunk, s van benne némi cserhalmis keménység is, és bujtoros szív. Ez a Lindon-Thierry sokat hallgat, nem felesel, nem panaszkodik, nem háborodik fel mindenen. Olyan, mintha tűrne. Azzal a fölényes házaspárral szemben is olyan egy darabig, akik megérzik, hogy a férfi családja nehéz helyzetben van, s ezért kell eladniuk imádott tengerparti lakókocsijukat. Meg akkor is hallgat, amikor egy önfejlesztő kurzuson társai szanaszét szedik meglátásaikkal, mert szerintük nem igazán megnyerő figura. Thierry nem pattog, nem sértődik meg semmin. Thierry harcol.
Thierry-nek van hitele, kedves, szép szemű felesége, akivel elmegy tánctanfolyamra, pedig Thierry nem épp egy táncos mackó. Az asszony biztos szeretné, hogy elmenjenek, ezért elmennek. Thierry-nek van egy fogyatékkal élő, okos, szellemes kamasz fia, aki biomérnök szeretne lenni. Thierry neki se panaszkodik. Thierry-t mi szinte csak olyan helyzetekben látjuk ebben a filmben, amilyenek elvileg mindent nem árulhatnának el róla. De aztán mégis megtudjuk, ki is ez a Thierry.
Thierry pont olyan férfi, mint az a férfi a metrón. Túlélő. Mindenen túl, élni akaró. Elmegy egy hipermarketbe biztonsági őrnek. Végzi a dolgát. Kipakoltatja a zsebeket. Lebuktatja a tolvajokat. Nézi a belső kamerák élő képeit. Thierry végzi a dolgát. Thierry dolgozik. Na de meddig megy el Thierry? Mennyit ér neki, hogy legyen munkája? Mi neki a fontosabb? Mennyit ér egy állás? Mennyit ér egy ember? Erről szól ez a film, nem csak a címe. Pontosabban arról, hogy az az igazi küzdő, aki pontosan tudja, mennyit ér. Egy állás. Egy ember. És mitől lesz ember az ember. Nem attól, hogy van állása.
Mindenki nézze meg azt a férfit a metrón magának. Meg ezt a filmet is. Amint teheti.
