Kína és a világ egyik legismertebb és leggazdagabb művésze Görögországba költözött, hogy a tengeren át érkezőkön segítsen.
Ai Weiwei 2011-ben 81 napot töltött házi őrizetben szülőhazájában, Kínában, majd szabadulása után hónapokkal később kapta csak vissza az útlevelét – és első útja rögvest Európába, Berlinbe vezetett, ahol mint szupersztár művészt és emberi jogi aktivistát fogadták. Hiába no, sokat dob egy város és ország renoméján, ha egy diktatórikus országból menekülő ember új székhelyéül választja. Vagyis – ha mindezt egy ismert és elismert ember teszi.
Ai Weiwei a saját bőrén tapasztalhatta meg hazájában, hogy milyen az, amikor egy ország vezetése és az azt kiszolgáló szervek kényük-kedvük szerint intézkedhetnek, rendelkezhetnek és taposhatják az emberi jogokat ott, ahol érik, és milyen az, ha emberek, de még gyerekek élete vagy halála sem számít. Joggal háborodhatott fel tehát azon, hogy új otthona, Európa sem vizsgázik mindenből csillagos ötösre, ahogy arra a menekültválság kapcsán többször és folyamatosan rámutatott.
Hiszen az Európába érkező menekültek is hasonló, emberekhez nem méltó állapotokat hagytak otthon, hogy olyan helyen boldoguljanak, ahol nem kell rettegniük. Hogy bombáktól, katonáktól vagy korrupt igazságszolgáltatóktól, az valahol tökmindegy.
A művész hónapokkal ezelőtt lépett a tettek mezejére, és ahelyett, hogy a világban utazgatva, kényelmes fotelekből prédikálva tartana kiselőadásokat az elfogadásról, nyitottságról és segítőkészségről, Leszbosz szigetére költözött egy komplett kis stúdióval és rengeteg önkéntessel együtt, hogy testközelből figyelje, dokumentálja és segítse az oda érkező menekülteket. Instagramján és twitterén keresztül pedig ontja is az információt a világ azon felének, ami csak messziről figyeli az eseményeket. Fotókon, videókon, riportokon és miniportrékon keresztül próbál emberi arcokat adni a válságnak, amit szerinte Európa felkészületlenül és önzően kezel. És – magához hűen – nem riad vissza némi hatásvadászattól sem.
Nemrég idő előtt bezáratta 2015 márciusában nyílt koppenhágai kiállítását, amikor Dánia elfogadta a törvényt, miszerint az oda érkező menekültek kötelesen bejelenteni nagyobb értékeiket a hatóságoknak, illetve azokat egészségügyi és szociális ellátásért cserébe elvehetik tőlük. Azzal indokolta tettét a Guardiannek, hogy kemény hónapokat töltött el olyan emberekkel, akik mindenüket hátrahagyva menekültek el a hazájukból, és rettentően mérges lett, amikor meghallotta ezt a hírt. Úgy nyilatkozott, hogy ez egy hirtelen és személyes döntése volt, mert egy művész nem csak figyeli a körülötte zajló eseményeket, hanem próbál reagálni is rájuk – és ő ebben az esetben így tudott tiltakozni a dán törvény ellen.
Jens Faurschou - a koppenhágai Faurschou Foundation tulajdonosa, amely otthont adott Ai kiállításnak - egyáltalán nem lepődött meg a művész döntésén, és azt nyilatkozta, hogy csodálja a művészt azért, mert tudja hallatni a hangját: ahogy tette ezt Kínában, teszi ezt Európában is, ahol már jó ideje él.
Legutóbbi akciója az volt, hogy összegyűjtötte a menekültek által hátrahagyott mentőmellényeket, amelyet a földközi tengeren való, gyakran halálos kimenetelű átkelés során használtak, és feldíszítette velük a berlini Konzerthaus épületét, tiltakozásul az európai menekültpolitika ellen. 14 000 narancssárga mellény világított az épület oszlopain.
Ai Weiwei tervei szerint sok időt fog a görög szigeten tölteni ebben az évben, de akár később is, ha a menekültválság elhúzódik. Aki pedig segíteni szeretne neki, és a menekülteknek, az itt megteheti.
