Bolygók, csillagok, naprendszerek és űrhajók népesítik be a most megjelent kiadványt. A nagy öregek mellett egy fiatal magyar szerző is kiválasztottak között lehet.

A Galaktika 300 könyvbemutatón jártunk, egészen pontosan ünnepi könyvbemutatón, mivel március 10-én debütált a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozat 300. kötete, benne 24 tudományos-fantasztikus novellával hazai és külföldi íróktól egyaránt. A bemutatón Nemere István, Szélesi Sándor és Sirokai Mátyás beszélt a sci-fi irodalom több aspektusáról.

Nem is olyan rég Mikszáth Kálmánt és kortársait meg-megállították az utcán aláírást gyűjtő olvasók. Manapság ilyet nem nagyon tapasztalni, talán most ezért is nagyon jó élmény, mikor a közönség már a nevük említésekor megtapsolja az írókat. A Millenáris B épületében tartott bemutatón Németh Attila irodalmi szerkesztő a kötet szerzői közül Nemere Istvánnal, Szélesi Sándorral és Sirokai Mátyással beszélgetett.

A beszélgetés kezdetén Nemerét egyből elönti a nosztalgia, van is miért, hiszen mint megtudjuk, a hatvanas évek végi Magyarországon kezdett megjelenni egy-egy sci-fi kötet, azok is kuriózumnak számítottak, úgy kellett őket levadászni. „Volt, hogy egy-két évig semmi nem jelent meg, egy ilyen regénytől az ember fel volt töltve hosszú ideig” – meséli Nemere. Sirokai Mátyás egy jóval fiatalabb írónemzedéket képvisel, és ezt meg is fogalmazza: „Nekem a koromból fakadóan a nosztalgia helyett a maximális tisztelet jutott. Hatalmas élményeket, nagy kalandokat jelentettek nekem ezek az első Galaktika könyvek.” Szélesi rögtön azzal kezdi, hogy egyidős az 1969-ben indult a Kozmosz könyvsorozattal, a Galaktika Fantasztikus könyvek elődjével, és az első számára jelentős Galaktika folyóirat az volt, amely teljes egészében a Vénusszal foglalkozott.

Természetesen a fiatal sci-fi író dolga sem egyszerű, ha csak egyetlen sci-fi folyóirat létezik az országban, ahol Futaki József szerkesztő „vérbe mártott tollal tett közre felhívásokat a lap utolsó oldalán” – meséli Szélesi és a közönség nevet, aki ifjú korában főszerkesztő-váltásig éppen ezért nem is mert egyetlen novellát sem küldeni a Galaktika számára.

És hogy milyen történetet írt meg a három szerző? „Kicsit kesernyés, szatírába hajló álmaim vannak néha.” – kezdi Szélesi, aki sokáig nem adott le semmit, míg szerencséjére egy éjjel megálmodta az egész történetet, mikor Németh Attila épp másnap pirított rá, hogy most már le kellene adni valamit. „Az egyik vesszőparipám az időutazás, ebben a novellában az időutazást fel lehet használni szélhámoskodásra. Ebben a történetben a főszereplőnek három különböző korban van három különböző családja.” – meséli Nemere, míg Sirokai Mátyás titokzatos marad, és csak annyit árul el, hogy egy ismerősének voltak a novellában megírtakhoz hasonló élményei a Börzsönyben. „Engem a fantasztikum és a vallás kapcsolata izgat.” – teszi hozzá Sirokai.

Tartalmas és szép válaszok érkeztek arra a kérdésre, hogy miért ír valaki sci-fit és mi a sci-fi jelentősége? Nemere István legfőbb motivációja az, hogy azért ír, mert nem elégedett azzal, ami van, amit tapasztal, és minthogy író a foglalkozása, az írás eszközéhez tud nyúlni ennek kifejezésére. Szélesi abban látja a sci-fi erejét, hogy arról beszél, amilyenek vagyunk, és olyan víziókat mutat fel, amelyek felvillantják, hogy milyen az, ha nem vigyázunk valamilyen értékünkre. Sirokai Mátyás szerint a sci-fi a leginkább érvényes műfaj: „Furcsának találom, hogy a világ ilyen technológiai fejlettsége mellett pont az irodalom ne reflektálna erre. Borzasztó anakronisztikus, és itt van a sci-fi jeletősége.” – mondja Sirokai, akinek A káprázatbeliekhez című verses kötete is science fiction versekből áll.

Végezetül fontos kérdés a tehetséggondozás. Sirokai Mátyás Bajtai Andrással közösen vezeti a FISZ líraműhelyét. Az a tapasztalata, hogy azoknak nem megy az írás, akik keveset olvasnak, ezért ők általában azt javasolják, minél többet és többfélét olvassanak a fiatalok. „Kezdő szerkesztőként még nehezen mondja meg az ember az adott írónak, hogy esélytelen. Akkor kap egy újabb novellát ugyanettől az írótól, netán később egy regényt, akkor az ember rájön, hogy kevés az ideje és már szólni kellett volna az elején.” – mondja Szélesi, és ezt Nemere is megerősíti. Nemere szerint nagyon veszélyes dolog megdicsérni azt, ami rossz. Fennáll a veszélye, hogy az ember kap egy 545 oldalas regényt ugyanattól a szerzőtől. Jó esetben az nem egy trilógia első kötete – fűzi hozzá szellemesen Szélesi, hogy a könyvbemutatót egy jóízű nevetéssel zárjuk.

A Galaktika 300. kötet az alábbi linken megrendelhető.