„Az, hogy a királynő 2016-ban hivatalosan is áldását adta a punkra, a legfélelmetesebb dolog, amit életemben hallottam.”
Idén negyven éves a hetvenes évek végének populáris kultúráját feje tetejére állító, zenerajongókat évtizedek óta megosztó, agresszív és nyers zenei irányzat, a punk.
A jeles évforduló apropójából április 10-én rendhagyó tárlat nyílik az egyesült államokbeli Queens Museumban, amely a Hey! Ho! Let’s Go: Ramones and the Birth of Punk címet viseli, és a két részre bontva mutatja be a Ramones zenekar munkásságát, valamint a punk szubkultúra kialakulásának kezdeteit.
„Ha tudsz két akkordot, alapíts zenekart!” – Ezzel a nem mindennapi felhívással indította sorait a Sniffin’ Glue című amerikai fanzine összesen ötven példányban megjelent, első száma, 1976 júliusában. A lap pongyola nyelvezettel íródott, kaotikus tipográfiával készült, és főként olyan zenekarokkal foglalkozott, akiknek akkortájt esélyük sem volt arra, hogy bekerüljenek a mainstream médiába, többek közt a szóban forgó Ramones-al is. A kiadvány a maga idejében futótűzként terjedt szét a fiatal amerikai zenerajongók körében, és nem kellett sok idő ahhoz, hogy a házilag sokszorosított, kézről kézre adott példányok terjedésének köszönhetően az általa hirdetett szlogen egy teljes szubkultúra mottójává és afféle életfilozófiájává nőtte ki magát.
Sokan az 1977-es évhez, azon belül pedig az eredetileg egy, Malcolm Mclaren menedzser által gondosan megtervezett, zeneipar elleni merényletként indult Sex Pistols első, Never Mind the Bollocks című lemezének megjelenéséhez kötik a punk szubkultúra hivatalos megszületését, ennek ellenére a műfaj igazi úttörőjének mégis az egyesült államokbeli Ramones zenekart, és 1976-os debütált, cím nélkül megjelent albumukat tekinthetjük. Persze abban is van némi igazság, hogy a punk „hivatalos formában” 1977-ig nem létezett, hiszen a megnevezés csupán 1976-ot követően ragadt rá a nyers, egyszerű és agresszív zenei műfajt képviselő bandákra és a zenei világukkal szervesen összekapcsolódó öltözködési stílusra és életfelfogásra.
Az egyesült államokbeli Queens Museum és a Grammy Museum közösen rendezett, áprilisban nyíló retrospektív tárlata egyfelől a legendás Ramones munkásságának és queens-i gyökereinek, másfelől a punk mozgalom megszületésének, és a banda erre a folyamatra gyakorolt, erős hatásának állít emléket. A szervezők a tárlat mindkét feléhez rengeteg magán- és nyilvános gyűjteményekből származó relikviát kölcsönöztek, ezzel is érdekesebbé és vonzóbbá téve a kiállítást az érdeklődők számára.
Persze a punk mozgalom születését nemcsak a tengerentúlon, hanem Európában is több, nívós esemény ünnepli az idei év folyamán. Londonban egy egész éven át tartó rendezvénysorozat indult a deviáns szubkultúra apukakorba történő belépésének megünneplésére. Az aktuális eseményeket a punk.london weboldalon követhetjük nyomon, ahol többek közt egy térképet is találhatunk, melyen az összes, aktuális tárlatoknak helyt adó múzeumhoz vezető utat fellelhetjük. Ezek mellett az oldal friss hírekkel, programajánlókkal és további érdekességekkel egyaránt szolgál a témában érdeklődők számára.
És hogy végeredményben jó, rossz, vagy egyáltalán szükséges-e a jeles évforduló körüli, hatalmas felhajtás? Nos, ezzel kapcsolatban a vélemények erőteljesen megoszlanak. Sok egykori punk rocker örömmel fogadta a szubkultúra történetét bemutató tárlatokat, akadtak azonban olyanok is, akik egyenesen degradálónak és lehangolónak tartják az eredetileg minden trenddel szembehelyezkedő stílusirányzatra koncentrálódó, megnövekedett médiafigyelmet. Joe Corré, a punk divattervező Vivienne Westwood és az ex-Pistols menedzser Malcolm Mclaren közös gyermeke például egyfajta demonstrációként szeretné ez év novemberében felgyújtani 5 millió fontot érő punkzenei kollekcióját, és arra bátorítja a szubkultúra fanatikus gyűjtőit, hogy ők maguk is tegyenek hasonlóképp. Hiszen, ahogyan Corré fogalmazott: „Az, hogy a királynő 2016-ban hivatalosan is áldását adta a punkra negyvenedik évfordulójának alkalmából, a legfélelmetesebb dolog, amit életem során hallottam.”
Érdemes elgondolkodni persze azon, hogy valóban a punk halálát jelentené-e a szubkultúra mindennapokba történő beépülése és relatív elfogadottsága? Ahogyan Joe Corré édesapja, Malcolm Mclaren egyszer egy vele készült interjú során elmondta, véleménye szerint a punk, ilyen, vagy olyan formában, de mindig is létezni fog. Ez legfőképp annak köszönhető, hogy esetében nem egyszerű, tartalom nélküli divatirányzatról, zenei stílusról van szó, hanem egy alapvető emberi tulajdonságra, a lázadásra és a hatalom megkérdőjelezésére irányuló attitűdről, és az eköré épülő, folyamatosan megújuló kultúrkörről.
