Annyira jó egy afféle tévésorozatért lelkesedni, melyben nem ölnek meg senkit! A Mozart in the Jungle ráadásul nem csak kikapcsol: rávett arra is, hogy napi szinten hallgassak komolyzenét.
Alex Timbers, Roman Coppola és Jason Schwartzman szériája idén Golden Globe-ot kapott, mint vígjátéksorozat, s ebben az esetben jobb is ez a meghatározás, mert tényleg nem nevezném szituációs komédiának. Nem is tudom, minek nevezném. Ha feltétlenül kell valaminek nevezni, akkor azt mondanám rá, hogy vicces és érdekes sorozat a New York-i szimfonikusokról, pontosabban azok frissen leszerződtetett karmesteréről, s egy oboás lányról, aki tapasztalatlanként kerül be e megbecsült társaságba.
Van hát egy belső, befutott nézőpontunk (több is), s egy feltörekvőnk is – s leginkább kettejük tapasztalatainak metszéspontjai adják ki a történet fő irányait. Előbbi, azaz Rodrigo (Gael García Bernal is kapott Arany Glóbuszt) szürreális (zene)bohóc, túlpörgött showman és érzékeny művészember, aki elvileg idegesítő is lehetne, akkora ripacs (kissé megkeseredett elődjét, akit Malcolm McDowell alakít remekül, irritálja is rendesen), de közben meg zseniális manus: a kottára és a szerzők szellemi örökségére nézve mérhetetlenül alázatos zenész, aki pontosan tudja, mivel lehet felrázni a felrázandót, hogyan kell meglátni a meglátandót, ráadásul gyakorlatiasságban se olyan elvarázsolt, mint amilyennek először tűnik. Észre is veszi a kissé naiv, ám nagyon ambiciózus Hailey-ben (Lola Kirke) a szenvedélyt, lehetőséget ad neki – amivel a lány nagyon szeretne is élni, ám a befutás azért korántsem egyszerű menet, pláne nem New Yorkban, s ebben a közegben.
Na de milyen társasjáték ez a nagyzenekarosdi, s kik vesznek részt benne? Erről is szólnak ezek a bő félórák. S nem csak úgy légből kapva, innen-onnan összepletyizve mutatják ám be nekünk a Nagy Alma profi zenészeit, hanem részint könyvből adaptálva, hiszen a sorozat egy tapasztalt oboás, bizonyos Blair Tindall memoárján alapjul, melynek címe meglehetősen beszédes: Mozart in the Jungle: Sex, Drugs, and Classical Music. Úgy-úgy! Jól érezzük, e széria is illeszkedik azért a trendekhez, hiszen van benne szex, drogok, meg csúnya beszéd is – de nem azért, mert kell, hogy legyen benne, hanem, mert a komolyzenészek is emberek, méghozzá szellemes, az életet szeretők és az örömöket hajszolók, hát meg egyébként is: csak azért, mert valakinek Mahler vagy Csajkovszkij az idolja, még simán elereszt pár fuckot, ha épp úgy jön ki a dallam – vagy épp azért, mert pont nem jön ki neki. Mint minden munkahelyen, egy ilyen zenekarban is megvannak a szokásos karakterek: a kavarógépek, a simlisek, a szendék, a szüzek, a dívák, a hisztisek és a bátrak. Csak azért, mert hivatásuk szerint a klasszikus zenének élnek, még nem feltétlenül csipesszel fogják meg az élet vadabbik felét.
Az Amazon már a harmadik évadot is megrendelte, így akinek kedve van ezekhez a derűs látogatásokhoz, abban is biztos lehet, hogy a zenekar a jövőben is játszik majd tovább. A magam részéről ennek csak örülni tudok, s vígan jegyzetelek rendületlenül, hisz a Mozart in The Jungle abban is segítségemre volt, hogy milyen komolyzenéket pakoljak rá az okostelefonomra. Mert a klasszikus zenében is benne van ám a mindennapi headbangelés!
