Az Artus főhadiszállásán, egy régi újbudai gyárépületben látható a Sutra április 29-én és 30-án. A különleges performansz, amellyel Indiától Debrecenig sokfelé megfordultak már, egy utazás a külső hangoktól a belső hangokig.

A Szútra (Sutra) szó jelentése „öltés" ugyanakkor esszenciális, tömör tartalmakra is utalnak vele, tanításokat és egyben ezek füzérét is jelöli. Ráadásul az Artus szó visszafelé olvasva Sutra.

Az Artus rendhagyó alkotás-együttese több egységből áll, melyekkel sétálva, olykor leülve találkozik a néző-látogató. Az előadás igazából műfajilag nem is besorolható: performansz, tánc, installáció, élő-installáció, új média, interaktív zenei és vizuális szituációk jellemzik, de leginkább egy rendhagyó tárlatvezetésnek tekinthető, ahol a nézés és a beavatás párhuzamosan történik.

 ”Hol fény születik - nem vagyok 

 Hol célba ér - ott meghalok 

 Hol közel a fény, ott a vakság

S csak távolabb a világosság”  (Goda Gábor)

A Sutra műhelymunkái már 2013 nyarán elkezdődtek Zsennyén a MANK alkotóházában, a Bezerédj-kastély ősparkjában. Itt az emberi idegrendszer mintájára egyfajta külső érzékelő húrrendszert építettek az alkotók egy több száz éves tekintélyes bükk ágai, valamint az ágak és maguk közé, melyből élő hangszer született.

2014 januárjában a társulat Indiában, a Sandrabh képzőművészeti alkotóközpontban, Partapur városban és annak környékén dolgozott. A lakosság bevonásával, az ottani közegre reflektálva interaktív tárgy és újmédia installációk, performanszok készültek. Goda Gábor rendező így emlékezett vissza arra az időszakra:

„Indiában borzasztóan hangos mindenki, egyfolytában tülkölnek, egyszerre beszélnek. Téboly, de közben mégis nyugalom van. Van egy külső hangzavar és egy belső csönd, ami egyszerre tapasztalható meg. Nem azért nyomják a dudát, mert idegesek, nem azért kiabálnak, mert mérgesek, hanem mert egyszerűen hangosak. A külső hang ellenében pedig ott van a hihetetlen belső csend. Amikor hazajöttem, kívül hirtelen csend lett, viszont elkezdtem meghallani az emberek iszonyatos belső zaját. A türelmetlenséget, a dühöt, az ingerültséget... Nálunk mindenki belül beszél, ordít. Magával vagy a főnökével, de bent folytatja a dialógusokat. Bántja saját magát, és a világot önmagán belül. Ekkor kezdett körvonalazódni bennem az előadás, és eldöntöttem, hogy legyen az egész egy utazás, a külső hangoktól a belső hangokig, a kinti zajoktól a belső csendig.”

A közel egy éves kísérletező munka eredményeit 2014 áprilisára összefüggő eseménnyé komponálták és a debreceni MODEM-ben tartották a munkabemutatót. Most a már kész előadást mutatják be az Artus Stúdióban.

 Hogy mit kap a néző az előadással? Goda Gábor erről így vélekedik:

„Azt gondolom, hogy az igazi tudás a tapasztalaton keresztül jön létre, ezért mi is azt szeretnénk, ha tapasztalna a néző. És minden bizonnyal tapasztalni fog, hiszen több alkalommal ő maga idézi elő, hogy valami történjen. De itt senkinek nem kell szerepelni. Valójában azzal, hogy a nézőt bevezetjük egy térbe, ahol ott van velünk, és az installációval, a puszta jelenlétével is az előadás résztvevőjévé válik, már az ottléte is alakítja az eseményeket.”

A darab kapcsán Goda Gábor rendezővel készített interjúnk itt olvasható.