Mit jelent a rajongás? Milyen az igazi szenvedély? Egy különös korszak szubkultúráinak, tetoválásokkal, lemezborítókkal, punkkal és rockkal ötvözött gyűjteménye érkezett most Budapestre.
A Ludwig Múzeum április 16-án megnyílt kiállítása, a Szenvedély egy kifejezetten hálás témát feszeget, és egyúttal kiváló alapot is szolgáltat a múzeum nagyjából 10 hétig tartó eseménysorozatának, a LUDWIG PASSION-nek, amely két kiállításon és több mint negyven kísérőprogramon keresztül foglalkozik a zene, rajongás és az ifjúsági kultúrák, szubkultúrák metszéspontjaival.
A Szenvedély anyaga a berlini Künstlerhaus Bethanienből érkezett Budapestre, és a rockzene iránti rajongást állítja a középpontba, annak is kifejezetten a szélsőséges, néhol már-már erőszakos megnyilvánulási formáit és az ezt létrehozó alkotásokat. A tárlat sokrétű és néhol széttartónak tűnő anyaga minduntalan visszatér a kiindulási pontjára, vagyis oda, ahol az egyén, legyen akárhány éves, hajlandó feloldódni rajongásában, és azt mint hivatkozási alapot határozza meg.
A főleg német alkotókat felvonultató kiállítás számtalan oldalról és számtalan módon olvasható anyag, amiben jól megfér egymás mellett a Beatles és a Motörhead, a punkok és rockerek, az olvasztott vinyl és a festmény. Ugyanakkor a kiállított anyagok inkább apró kulcslyukakként funkcionálnak, amik zárt és titkos világokra nyílnak, és a nézőnek késztetése van rá, hogy mindegyiknek ott helyben alaposan utánajárjon. Ettől izgalmas, érdekes és erős a Szenvedély, mert szubkultúrákat villant fel, de nem tud és nem is akar mindent elárulni róluk, hiszen a lényegük – a rajongás – magyarázat nélkül süt belőlük, viszont mindegyikről külön-külön hosszú párbeszédeket is lehetne kezdeményezni. Legyenek azok festmények, tetoválások, lemezborítók vagy hatalmas pengetők.
Az internet és a közösségi média előtti időkben a töredékét sem dokumentálták annak, mint amennyit mostanában, így a rajongók által létrehozott fényképek, gyűjtemények, levelezések vagy klubok ma már nem csak kincsnek, hanem kultúrtörténeti emléknek is számítanak. Így kerülhetnek egy lenézett, adott esetben tiltott szubkultúra tárgyi vagy képi emlékei egy hófehér falúra meszelt kiállítótérbe, ahol a rajongás erejét egy furcsán kifordított helyzetben hirdethetik. És így válhat egy popkulturális téma, egy zenekar, zenész vagy egy adott szám egy másik műfajban tevékenykedő alkotó aktuális témájává.
Nagyon jó választás volt a múzeum részéről egy olyan téma, amely ismét nem tud és nem is maradhat meg a kiállítótér falai között, és olyan kísérőprogramok egészítik ki, amelyek a jelenbe tudják hozni a ’70-es, ’80-as évek fiataljainak világát – mert a rajongás nem csak országokon, hanem évtizedeken is össze tud kötni.
A Szenvedély június 26-ig tekinthető meg a Ludwig Múzeum második emeleti kiállítóterében.
