A Pannon Filharmonikusok 2016 szeptemberében 12. alkalommal indít önálló hangversenysorozatot a Müpában. Horváth Zsolttal, az együttes idén januárban újraválasztott igazgatójával beszélgettünk.

A következő évad versenygyőztes szólistákat felvonultató, s ezáltal a riói olimpiára reflektáló programjai nagyon izgalmasnak ígérkeznek, ugyanúgy, ahogy az idén júniusban Eötvös Péterrel, Alföldi Róberttel és az Armel Operafesztivállal karöltve készülő közös produkció. Mire számíthat a közönség a 2016-ban Pannon-bérletben szereplő koncerteken?

Arra nagy gondot fordítunk, hogy nem csak kiváló szólistákat és nagyszerű színpadi jelenléttel bíró művészeket hívjunk meg, hanem olyan előadókat, akik az adott műnek a legautentikusabb megszólaltatói, mert így tud a zenei anyag igazi lényege megszólalni.  

Az első koncerten a Pannon Filharmonikusok vezető karmestere, Bogányi Tibor lesz a meghívott vendég, aki emellett aktív csellóművész is, és ezen az estén Fenyő Lászlóval közösen Vivaldi és Schumann gordonkaversenyét szólaltatják meg. A koncert második része Richard Straussokból fog állni, ami egy hatalmas zenekarra írt, nagyon virtuóz zenekari technikát igénylő, magával ragadó anyag, szimfonikus költemény. Budapest az elmúlt években fontos helyszíne lett Richard Straussnak, kialakult egy kultusz köré, és talán azt mondhatnám, hogy az egyik legértőbb közönsége nálunk van. Jól hallgatják, és jól játsszák Strausst a fővárosban.

A decemberi előadásban is olyan előadó szerepel majd, aki ezer szálon kötődik hozzánk. Bogányi Gergellyel lassan egy évtizede, majdnem minden koncertünkön együtt dolgozunk. Esetében, ami kiemelten érdekes, hogy őt főképp úgy ismeri a széles nagyközönség, mint Liszt - és Chopin interpretátor, nálunk viszont most Brahmsot fog játszani, ami egy új irány Gergő zenei életpályáján.

És a 2017-es koncerteken?

Januárban Andrej Gavrilov lesz a szólista, akiről olyan magasztos jelzők születtek, mint a „valaha élt legnagyobb zongoraművész”. Ő szintén visszatérő vendégünk, két évvel ezelőtt már elhoztuk Magyarországra. Egészen formabontó személyiség, akinek a koncertjei mindig felborítják a forma határait, soha nincs két egyforma műsora. Szergej Rahmanyinov III. zongoraversenyét fogja játszani, amiben különösen erős. A márciusi koncerten Olari Elts, egy észt karmester lép fel, egy filozofikus alkatú zenész, aki a partitúra legmélyebbjére hatol, színpadi jelenlétében viszont izzó és vibráló. Jean Sibelius II. szimfóniája kicsit magától értetődő választás volt, tekintve, hogy ő a skandináv zenei anyag autentikus tudója és megszólaltatója. A szólista Akiko Suwanai japán hegedűművésznő lesz, aki nemcsak származásában, hanem teljes lényében egzotikus és különleges. Játéka egyszerre erőteljes és finom, kemény és lágy. A sorozatot a másik saját karmesterünk, Vass András zárja, amikor is Szergej Rahmanyinov munkássága ismét visszaköszön, és a monumentális II. szimfóniája kerül bemutatásra. A műnek van egy angol „párja”, Edward Elgar gordonkaversenye, amit egy osztrák csellóművész, Marie-Elisabeth Hecker fog megszólaltatni.

Mi volt a kiválasztás elve a 2016/17-es Pannon-bérlet esetében?

Rendre olyan művészeket hívunk meg, akik a nemzetközi zenei életnek meghatározó szereplői, már nem kezdők a szakmájukban, de a pályájuk mégis elkerülte eddig Budapestet, így rajtunk keresztül ismeri meg őket a főváros közönsége. Külön öröm számunkra, hogy azt tapasztaljuk, hogy ezek az előadók utána bekerülnek a budapesti zenei élet körforgásába, visszajáró vendégekké válnak.

A 2016/17-es bérletnek ezen túl van egy kis specifikuma, egy kis játék a szerkesztési elvében. Intellektuális inspirációként felhasználtuk a riói olimpiát, és arra való parafrázisként, olyan zenészeket hívtunk meg, akik pályáját szintén versenygyőzelmek jellemzik. A szlogen is az: Győztesekkel játszunk! Kivétel nélkül minden meghívottunk olyan, aki a saját hangszerének az „olimpiáját”, azaz legnagyobb versenyét nyerte meg. Ez egy előadóművész esetében más, mint egy sportolónál, hiszen míg az utóbbi esetében a győzelem a pályafutása csúcsa, addig a művészeknél ez még „csak” egy ugródeszka, belépés a zenei vérkeringésbe. 

A bérletben szereplő előadók felkérésekor mi a sorrend? Előbb kiválasztja a zeneművet és ahhoz keres előadót, vagy fordítva?

Mindegyikre van példa, hiszen nagyon sok szempontot kell figyelembe vennem, amikor összeállítom a meghívottak listáját, mert én mint a zenekar igazgatója, egyszerre vagyok művészeti vezető és producer is. Egy fontos elvem van, hogy egy profi zenei műhely soha nem köthet kompromisszumot, ha nem talál jó megoldást, akkor más irányba kell mennie. Vannak olyan művészeink, mint Bogányi Gergely, akivel szimbiózisban élünk, közös koncerteket adunk és lemezeket készítünk. Az ilyen szintű szoros szakmai kapcsolat a legtermékenyebb, hiszen biztosak vagyunk abban, hogy sokszor fogunk együtt színpadra lépni, és egymást inspirálva keressük azokat a zenei anyagokat, amelyek ennek megfelelnek. Ezek a legszebb, a bennem lévő művész embernek a legkedvesebb találkozások. Egymást olyan irányba tudjuk elvinni, ami a művész életpályáján egy újdonság. Gergőnél ilyen lesz Brahms. Ez az én ötletem volt, mivel nagyon jól ismerem Gergő játékát, zenei gondolkodásmódját, erősen hiszek abban, hogy a zenei repertoárja építésében ebbe az irányba kell lépnie. Nagy öröm volt számomra, hogy ezt Gergő is magáénak érzi, és elfogadta a felkérést. Viszont olyan is előfordul, hogy az előadó személye határozza meg a kiválasztott művet. A következő évadban együtt szeretnénk dolgozni Gavrilovval, mert azt érezzük, hogy összetartozunk, és esetében magától értetődő, hogy elsősorban orosz muzsikát és impresszionista zenét akar majd játszani.

És van minta arra is, hogy a versenyműhöz keresünk előadót. Amikor megszületett bennünk az ötlet, hogy Edward Elgar gordonkaversenyét szeretnénk játszani, olyan szólistát kerestünk, aki ennek a zeneműnek a legautentikusabb megszólaltatója, és így találtunk rá Marie-Elisabeth Hecker-re.

Több mint 10 év alatt mennyiben változott meg a Pannon-bérlet koncepciója?

Amikor 2004-ben elindult a bérlet, majd egy évre rá átkerült a Müpába, akkor az együttes épp egy megújulási, építkezési folyamatban volt, mind szakmailag, mind minden más vonatkozásban, melyben kiemelt helyen szerepelt a fővárosi ötalkalmas megjelenés. Az évadszerkesztésünknek és a zenei anyagok átalakításának ez állt a középpontjában. A műsorpolitikánk célja az volt, hogy olyan koncerteket vigyünk Budapestre, amik felhívják az együttesre a figyelmet, és amelyekben a társaság a lehető legjobb arcát mutathatja meg, szerethetővé válik, hogy ezáltal megtaláljuk a közönségünket és a szakmai partnereinket. Célunk egy friss, innovatív és vonzó együttes képének kialakítása volt, és a műsorpolitikánkat is ehhez igazítottuk. Azóta sok idő telt el, és a súlypontok áthelyeződtek. A PFZ esetében ma arról beszélünk, hogy több mint ezerfős bérletes közönsége van a Művészetek Palotájában, törzsközönsége és egy olyan elmélyült szakmai kapcsolatrendszere, ami által már nem korlátozza semmi a műsortervezésünket. A budapesti ötalkalmas koncertünk nem különbözik a Pécsett adott műsoroktól, mert a zenekar arra a tudásszintre jutott egyéni és kollektív szinten, hangzásban, hogy minden koncertje exkluzív, és nem öt kirakathangversenye van a Müpában. Ma már nincsenek brandépítési determinációk a fővárosi jelenlétünkben, hanem primer módon a művészeti látásmódunknak adhatunk teret, ami fantasztikus szabadságot ad.

Mit lehet elárulni a jövő évi 2017/18-as bérletről?

Az idei sorozatban nem látható Benjamin Schmidt, aki egy fantasztikus hegedűművész, viszont a 2017/18-as évad markánsan az ő személyére fog épülni, így akár több koncerten is jelen lehet.  Ez egy új elgondolás részünkről, hogy egy pusztán ötalkalmas hangversenyből álló sorozatban valaki többször is fellépjen, de Benjamin Schmidt annyira sokoldalú művész, hogy indokoltnak érezzük, hogy több koncertnek is ő legyen a szólistája.

A Pannon Filharmonikusok programjában fontos helyet kap a közönségnevelés? Mennyire nyitott a fiatalabb generáció a komolyzenére? 

Amióta a PFZ igazgatója lettem, kiemelt területnek tekintem a közönségnevelést és a tehetséggondozást. Az a tapasztalatom, hogy az a formanyelv és eszköztár, ami tíz évvel ezelőtt működött, az ma már nem alkalmas arra, hogy megszólítsa a fiatalokat. Ez egy rendkívül gyorsan változó folyamat, akár csak a technikai újdonságok miatt is, elképesztő sebességgel változik annak a módszertana és eszköztára, hogy hogyan lehet a komolyzenét becsempészni a fiatalok életébe. Minden generáció számára kínálunk programokat, a csecsemőkortól egészen az egyetemistákig, de ezek a műsorok pár év alatt avíttá válnak, miközben a mi célunk nem változik, hiszen akkor és most is Bachot, Beethovent és Bartókot szeretnénk közelebb hozni a fiatalokhoz. Az európai populáció pusztán három-négy százaléka hallgat komolyzenét, kilencvenhat százaléka viszont nem. Nekünk, akik a kisebbik részhez tartozunk, fontos feladatunk van abban, hogy fenntartsuk és bemutassuk ezt az értéket. Nem értek egyet azzal a véleménnyel, hogy leáldozóban van a komolyzene vagy a hangversenytermek világa, viszont elengedhetetlen a pár évente történő megújulás.

Mi Pécsett szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen radikálisan növekszik a külföldi hallgatók jelenléte, (mára már hat-nyolcezer főre tehető) és ők, akik a magyar kultúrába csak egy nonverbális kommunikáción keresztül tudnak bekapcsolódni, könnyebben jönnek el a mi koncertjeinkre, mint például színházba.

A Pannon Filharmonikusok gyakran turnézik Európa szerte. Mi kell ahhoz, hogy egy magyar együttes külföldön is érdekes legyen?

Van egy természetes igény minden szólista vagy szimfonikus zenekar esetében, hogy szeretnének Európa és a művelt világ zenei központjaiban ott lenni. Viszont az a nehézség, hogy ahová mi vágyunk, ott elképesztően színes és nagyon magas szintű zenei élet zajlik a mindennapokban. Tulajdonképpen köszönik szépen, jól vannak nélkülünk is. Evidencia, hogy minőségben, zenei megszólalásban kikezdhetetlennek kell lenni, de ez önmagában nem elég, hiszen pusztán az, hogy jól játszik egy együttes, még kevés, mert ez a Londonban, Párizsban vagy Berlinben élő együttesekre is igaz. Attól, hogy jól játszunk Bartókot, még nem vagyunk egzotikusak, mert ezt Berlinben is megteszik. Ezért véleményem szerint az a fontos, hogy valami önazonos legyen és önmagának akarjon megfelelni. Ha ez a sajátos, egyedi hangzás jó üzleti stratégiával van körülbástyázva, akkor az sikeres és érdekes tud lenni Európában is.

Idén is lesz európai turné?

Igen, most a szomszédos országok vannak a fókuszunkban, így 2016-ban a déli kulturális övezeteket járjuk körbe. Ljubljana, Belgrád, Szarajevó, Zágráb és Rijeka az úticéljaink, ezen kívül Eszéken önálló bérletsorozatunk van, így oda már visszajáró vendégként megyünk.

A Pannon-bérleten kívül találkozhat-e még a PFZ-vel a budapesti közönség?

Két izgalmas fellépésünk is lesz nyáron a fővárosban. Az Armel Operafesztivál (melynek a PFZ kezdetektől az állandó fellépője) keretén belül a Zeneakadémiával közösen színpadra állítjuk Hans Werner Henze német zeneszerző operáját, melyet július 2-án a Thália Színházban tekinthetnek meg az érdeklődők. Ezt követően a világhírű karmester, Eötvös Péter vezényli a Pannon Filharmonikusokat. A műsorban egyrészt elhangzik Bartók Bélától A kékszakállú herceg vára, másrészt Eötvös Péter saját operája, a Vértelenül. Az előadást Alföldi Róbert rendezi és június 27-én a Nemzeti Színházban lesz a bemutatója. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!