Május 6-án újra Color: a következő epizódban vadonatúj magyar szereplők is helyet kapnak.

A Concerto Budapest Color című sorozata friss, üdítő epizódokból áll, színes zenei palettáján magyar és külföldi zeneszerzőktől hangzanak el ismert és ritkán hallott művek, igazi különlegességek. A repertoár a 19. századtól a 21-ig, Debussytől Berioig, Stravinskytól Vidovszkyig terjedve a zenei élet legszínesebb kortárs egyéniségeit vonultatja fel a BMC-ben.

Május 6.-án, pénteken 19.30-tól a Budapest Music Centerben 6 különleges művet hallgathatunk meg, melyek közül kettő ősbemutató. Gémesi Géza Hajnal című műve az egyik: a zeneszerző fogalmazásmódját leginkább talán a kényes egyensúly kötéltáncaként jellemezhetjük. Műveiben a zeneelméleti-logikai közelítés akadémikusságát rendre a szenvedély és expresszivitás ősereje billenti vissza az érzelmi hatáskeltés terrénumába, míg a kortárs folyamatzenei tendenciákat a hagyományos szerkezetek fölényes alkalmazása tartja mindvégig befogadó-barát mederben.

A következő tétel Vidovszky László Romantikus olvasmányok című háromtételes szimfonikus szerzeménye. A darab érzékletes példája Vidovszky ama meggyőződésének, hogy a zenei modernizmus nem elvágólagosan, hanem igenis szerves evolúció eredményeként kapcsolódik az őt megelőző hangzáseszményekhez. Tulajdonképpen a romantika harmónia- és szerkezetvilágának egyfajta alternatív olvasatát adja itt. A merész kísérlet sikeres: az építmény stabilitása a statikai viszonyok teljes átrendezése után is megmarad.    

Ez után egy világklasszis következik: Schönberg Lied der Waldtaube  A „szokatlan” hangközöket emancipálni hivatott szerializmus atyjának egy meglepően tonális szerzeménye ez. Az oratórikus hangütés komor tragikumán egyértelműen tetten érhető Richard Wagner és Gustav Mahler hatása.

A másik ősbemutató Horváth Márton Levente Falak című munkája. A fiatal zeneszerző erőteljes liturgikus vénával bír, ám az egyházzenei elkötelezettség még véletlenül sem valamiféle maradiság szinonimája nála. Alkotói hitvallása megfontolandó lehet sokak számára: „Nem biztos, hogy olyan műveket kell írni, amelyeket csak huszonöt ember ért. Bennem munkál egyfajta küldetéstudat, amely szerint olyan muzsikát kell szerezni, amely sokakat képes megszólítani.”

A hazai szerzőt után egy valóságos komolyzenei sláger csendül fel, Debussytől a La Plus que lente. A szólózongorára írt verzióban és többféle kamarazenekari hangszerelésben is ismeretes rövid, ám annál népszerűbb darab igazi feüdülés.

Végül Manuel de Falla El amor brujoja zárja a sort. Ezt a szerző 1914-15-ben eredetileg balettnek komponálta, ám Manuel de Falla hamarosan több változatban is elkészítette A bűvös szerelmet. „A zeneszerző, akinek vonzódása a honi népzenéhez közismert, úgy vélte, lehetetlenség volna valódi cigánymuzsikát írnia anélkül, hogy a hangszeres táncok mellett ne szólaltassa meg a cigányok legjellegzetesebb művészetét – a dalaikat.” Ezekkel a mondatokkal bocsájtotta művét a közönség elé de Falla.