A cirkusz titokzatos, és olykor félelmetes. Akárcsak a bábok. Ha ez a két univerzum találkozik, különös dolgok történhetnek. Akár négyszer!

Cirkusz és báb találkozása négy országból, négy térben, három délutánon át a Trafóban. A fantázia világába kirándulni vágyó felnőtteknek és a nyolc év feletti gyerekeknek nyújt különleges kikapcsolódást a szavak nélküli, külföldieknek is élvezhető programcsokor május 11-13-ig. A magyar Tintaló Társulás automata bábszínházat varázsol a teraszra, Laurent Bigot zenés tárgyszínházat költöztet a klubba, a nagyteremben megelevenedik a Teatro delle Briciole kihajtós mesekönyve, a kávézóban pedig az amerikai Alexander Caldernek, a mobil szobrok ősatyjának minicirkuszáról szóló filmje tekinthető meg.

Négy apró, ám annál pezsgőbb produkció vezeti be a közönséget például az erőművészek mindennapjaiba, a papírfiú történetébe, vagy mutatja meg egy éppen lepottyanó akrobata hangjait… A világ több pontjáról érkező izgalmakból állított össze olyan sokszínű csomagot a Trafó, amelyben ötvöződnek a cirkusz- és a bábművészet eszközei.

A produkciók két turnusban látogathatóak – a nézők egyik fele a nagyteremben kezd, és elmélyül a papírfiú történetében, majd a klubban kerül egy igazi barkács varázslat hatása alá, a másik fele pedig ugyanezt fordított sorrendben teheti meg. A két program előtt és után pedig bárki elidőzhet a minicirkuszi installáció ablakain bekukucskálva a teraszon, vagy visszautazhat a század első felébe egy bábfilmmel a kávézóban.

A magyar Tintaló Társulás varázslatos alkotásának segítségével a publikum bepillantást nyerhet egy miniatűr vándorcirkusz csöppet sem monoton hétköznapjaiba. Kiderül, szokott-e pihenni a cirkuszigazgató, melyik sarokban üldögél a láthatatlan ember, vagy hogyan sziesztáznak az akrobaták. A Tintaló Társulás minicirkusza 2009 óta turnézik, porondjukon pedig folyamatos a változás, és a miniatűr színházi makett egyre több elemből áll.

4/1: A Tintaló Társulás (HU) automata bábszínháza, a Circus Mechanicus egy vándorcirkusz életének csöppet sem monoton hétköznapjait mutatja be. Melyik sarokban üldögél a láthatatlan ember, szokott-e pihenni a cirkuszigazgató vagy hogyan sziesztáznak az akrobaták?

4/2: A francia Laurent Bigot cirkuszi témájú bábelőadásában apró mikrofonok alakítják zenévé a játékok mozgását és súrlódásait, a hangrezgések pedig mozgásba lendítik a gépezetet. Az előadás a hangok cirkusza, a tárgyak színháza, páratlan formában komponált anekdota. Aki beleunt a high-tech vívmányokba, az különösen élvezni fogja a Le Petit Cirque kézzel készült varázslatát. Az előadás már 21 országot elkápráztatott, keresztül-kasul turnézott Európában, Izraelben, Argentínában, Amerikában, és még sorolhatnánk.

4/3: A Teatro delle Briciole új vízióval állt elő a gyerekszínházban: újra felfedezte a kihajtós könyvet; a felbukkanó figurákat a színpadon bábszínészek arckifejezései teszik elevenné. A papírtörténetekből a szavak ugyan hiányoznak, de nincs is rájuk szükség – a színek, a figurák, a ritmus és a hangok magukért beszélnek a produkcióban. A régi kétdimenziós játék és az új ötlet találkozik a mesterfokon mesélő produkcióban, amely egy papírfiúról és a labdájáról szól.

4/4: Alexander Calder a ’20-as években kezdte képzőművészeti munkásságát. Mozgó szobraiért olyan avantgárd hírességek rajongtak, mint Jean Cocteau, Joan Miró vagy André Kertész. A londoni Tate Modernben most zárult a neki szentelt látványos kiállítás, a Trafó pedig híres minicirkuszi előadásának 1961-es felvételét vetíti le a kávézóban. A film nemcsak cirkusztörténeti alapmű, de káprázatos is: dugóhúzóból lett artisták, kézzel készült zsonglőrök, kisállatok, bohócok mutatnak benne igazi mutatványokat. Az előadás, amiből a film készült, a ’30-as években Párizstól New Yorkig bejárta a világot.