De a „mennyei hosszúságú” zene és felhangzik a magyar művészeknek köszönhetően.

Május május 19-én különleges koncertet ad a Concerto Budapest a Müpában: Mahler és Schubert műveket vezényel Kocsis Zoltán, Orendt Gyula és Bátori Éva közreműködésével.

Mahler már egészen fiatalon megismerkedett az 1806 és 1808 között megjelentetett Des Knaben Wunderhorn című három kötetes népdalszöveg-gyűjteménnyel, és élete végéig igen nagy becsben tartotta azt. „Ez valami egészen más” – írta. „Nagyban különbözik az irodalmi költészettől, telítve természet- és életelemekkel, vagyis mindazzal, melynek szentelem magam”. A 19. század utolsó évtizedében Mahler kizárólag ebből a gyűjteményből választott szövegeket megzenésítésre. Nem mindig ragaszkodott a gyűjteményben közölt változatokhoz, a verseket szabadon kiegészítette vagy összedolgozott különböző textusokat. A zongorakíséretes dalokból tizennégyet zenekari kísérettel is kidolgozott, s ezek közül néhányat az úgynevezett Csodakürt-szimfóniákba is beillesztett.

A lírikus Schubert, aki dalok százaiban adta önmagát, a nagyzenekar messze hangzó együttesén, a szimfónia súlyos veretű zenei nyelvén is hű marad lírikus énjéhez. Az 1828-ban keletkezett zenemű, C-dúr szimfónia egyike a XIX. század legjelentősebb opuszainak. A „mennyei hosszúságú” jelzővel illetett szimfónia egy klasszikustól eltérő időtapasztalásra invitálja hallgatóit. Az időbeli dimenziókon túl a Schubert művének hangvétele és szellemi tartalma is a mennyek felé, és ezen túlmutatva általánosan a nagy romantikus szimfóniák irányába mutat. A szerző halálát követően egy évtizeden át lappangó partitúrát a nagy pályatárs Robert Schumann fedezte fel, halála után tizenkét évvel, 1840-ben jelent meg először nyomtatásban.