Rácz tanár úr ismét kiszínezi az estét: most Ligeti, Zarándy és R. Strauss a soros, sőt hangtani poénok is lesznek!

A Concerto Budapest Color című sorozata friss, üdítő epizódokból áll, színes zenei palettáján magyar és külföldi zeneszerzőktől hangzanak el ismert és ritkán hallott művek, igazi különlegességek. A repertoár a 19. századtól a 21-ig, Debussytől Berioig, Stravinskytól Vidovszkyig terjedve a zenei élet legszínesebb kortárs egyéniségeit vonultatja fel a BMC-ben.

Május 27-én 19:30-kor három különleges darab hallható a BMC-ben Rácz Zoltán vezényletével:

Zarándy Ákos: Concerto Classico for Clarinet, Trumpet and Orchestra – A stílusok eklektikája, a komponálási módszertanok szinergiája – sommázhatnánk fellengzősen egyik legizgalmasabb és legeredetibb kortárs szerzőnk kettősversenyének lényegét. A zongora és a klarinét rendkívül változatos közegekben bontakozik ki itt, és bár a mű a posztmodern attitűdjét sem nélkülözi, tartalmaz például váratlan „hangtani poénokat” is – absztrakt pillanatai dacára alapvetően fegyelmezett felépítésű alkotás. 

Ligeti György: Ramifications (vonószenekarra): Az egymásra szinteződő minimálmotívumok generálta „hangmassza” alapötlete többször előkerül Ligeti életművében, és minden esetben komoly felfedezés a hallgatónak, amikor ez így előállt amorf textúra önálló életre kell, beengedve az esetlegesség faktorát, indirekt belső hangsúlyokat előállítva. A ritmikai cseppfolyósság mellett az intonáció frontján is feszült testvérharc dúl most, ám az ily módon prezentált elhangoltság minden, csak nem lehangoló.

R. Strauss: Fúvós szimfónia – „Boldog műhely” – ezt az alcímet adta 1944-45 táján komponált művének az idős Richard Strauss, s a fúvós hangszereket mesterien játékba hozó, négytételes szerzemény mintha valóban visszahúzódás lenne a derűt biztosító szakmai bíbelődés terepére – a leggyászosabb időkben. S egyszersmind a családias meghittség terepére, hiszen Strauss kürtös apja révén mondhatni családilag is kötődött a fúvós hangszerekhez.