James Blake minden erejét összegyűjtötte harmadik nagylemezére, ami masszív ízelítőt ad abból, miért is ő az elmúlt fél évtized egyik legfontosabb muzsikusa.

James Blake irigylésre méltóan lett sokat ígérő ifjú R&B jelöltből az ígéreteket nem csak betartó, de túl is teljesítő dalszerző-producer-előadóvá. 2011-es befutását követően ugyanis korántsem került parkolópályára (mint a számára is korai hírverést csapó BBC Sound of 2011 lista többi jelöltje), de a pazar 2013-as Overgrown lemezével még a Mercury-díjat (és élete első Grammy-jelölését) is megkapta, és könnyűzenészi körökben is egyre többek (Bon Iver, Beyoncé, Kanye West, Rick Rubin, stb.) számára vált kollaborációra méltó szakemberré. Mindezt egybevetve nem is meglepő, hogy 2016-ra egy teljesen kifejlett, képességeivel tisztában lévő, a saját hangját határozottan felismerő és alkalmazó művésszé érett az úr, akinek víziói még egy 17 számos nagylemezt sem roppantanak össze. A The Colour In Anything ugyanis ambiciózussága ellenére sem csömörlik meg a szofisztikált elektronikatextúrák és az üvegtörékenységű énekdallamok között, sőt, a puha és hipnotikus rétegeknek még jót is tesz a kiterjedt, nagyléptékű előadásmód. Slágerekre persze nem kell számítani, Blake esztétikája ugyanis sosem erről szólt, az ötletek és a hangulat erősségének köszönhetően mégis képes magával ragadni a korong, amit könnyen nevezhetünk az ifjú eddigi legjobbjának is.

84%