Varga Livius dalt írt a denevérek tiszteletére a denevérek évében. Hallgasd meg az Év Emlősének dalát, ha tetszik, klipet is forgathatsz hozzá!
A Földművelésügyi Minisztérium Természetmegőrzési Főosztálya által fenntartott Vadonleső Program immár harmadik éve a hazai művészeti élet és a természetvédelmi ágazat összefogásával hirdeti meg az Év Emlőse programsorozatot. 2016-ban az Év Emlőse a denevér lett.
Ebből az alkalomból a Vadonleső, valamint számos országos hírű előadóművész, kortárs író és költő aktív részvételével olyan programokat és országos szintű pályázatokat indított útjukra, amelyek célja, hogy széles társadalmi figyelmet irányítsák erre a veszélyeztetett emlőscsoportra, megismertessék és megszerettessék a hazai denevéreket.
A tíz nemzeti park valamint a Magyar Természettudományi Múzeum, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és még számos szakmai szervezet aktív segítségével a kisiskolásoktól az egyetemistákig terjedő korosztályok számára hirdettek meg különböző, denevérrel kapcsolatos művészeti pályázatot. Formabontó módon a 15-25 éves korosztályt neves popzenészek és zenekarok (Varga Livius, A Kutya Vacsorája, Beck Zoltán és a 30Y, Kardos-Horváth János, Microbe zenekar) segítségével szeretnék megszólítani.
Ennek keretében elsőként elkészült Varga Livius (Quimby, A Kutya Vacsorája) és A Kutya Vacsorája zenekar jóvoltából az első denevéres dal, az Éji vadász, amelyre a Vadonleső Programmal karöltve klip-pályázatot hirdetnek meg!
Bakó Botonddal, a Földművelésügyi Minisztérium Természetmegőrzési Főosztályának munkatársával (és pelekutatóval) valamint Varga Liviusszal a Kultúrpart műsorában beszélgettünk a dalról és a denevérekről május 31-én:
A történet egyrészt ott kezdődött, hogy Varga Livius szenvedélyes természetjáró. Budapest underground címmel készített a Filmdzsungel természetfilmes csapattal egy ismeretterjesztő dokumentumfilmet, melyben szereplőként 6 napot töltött a föld alatt egyhuzamban. Ennek jórészében a Pálvölgyi barlangrendszer Tollas teremnek nevezett üregében volt 70 méterrel a felszín alatt, sötétben, hidegben, érzetre állandó éjszakában. Egyedül, minden külvilági kommunikáció nélkül, teljes elzártságban. Illetve nem teljes, mert akadt egy társa, egy denevér.
Minden nap látta, mikor vadászni indult, és néha, mikor hazatért, legalábbis így képzelte. Megjelent, tett egy két kört fölötte, aztán eltűnt egy lyukban. Az egyetlen időjelző lett volna, ha mindig látja, vagy tudja, hogy éppen jön vagy megy. A hat nap alatt az időérzéke mégis fél nappal eltolódott. A denevéróra tehát nem segített, csupán félelmeit és magányát oldotta valamelyest.
A történet másrészt ott kezdődött, hogy a Földművelésügyi Minisztérium, Természetmegőrzési Főosztályának Vadonleső programja 2016-ban az év emlősének választotta a denevért.
A Vadonlesők természetesen látták Livius földalatti természetfilmjét és felfigyeltek arra, hogy milyen örömmel és őszinte érdeklődéssel fordul a kis denevér társához (ami a föld alatti magányát tekintve nem is volt annyira meglepő). Tudván, hogy Livius nem csak természetfilmes, hanem kiváló zenész is, megkeresték, hogy írna- é egy dalt a denevérek tiszteletére? És Livius rábólintott a felkérésre.
Nos így indult. Livius aztán az első denevérdal ötletét bevitte egy próbára, A Kutya Vacsorája tagjai pedig beleszerettek a témába és a dal kettős jelentésébe, vagyis, hogy egyfelől egy éji rovarvadász éneke, másfelől egy éjszakai csábítóé. Így vált A Kutya Vacsorája repülőkutya-csapattá.
A dal elkészült és most a Vadonleső program a Tom-Tom Recordsszal közösen klippályázatot hirdet ennek a dalnak a megfilmesítésére. Kreatív megoldások előnyben! Szeretnék, ha senki sem ijedne meg a feladattól, hiszen ma már léteznek egyszál telefonnal készült világhírű kisfilmek is.
A beadási határidő augusztus 15.!
Eredményhirdetés szeptember 1-én, újholdkor!
