A Fran Palermo második lemezével is bizonyítja, hogy még mindig kevés ígéretesebb magyar banda létezik a népes társaságnál.

A Fran Palermo ügyesen lépegetett előre a pályáján mind népszerűség, mind pedig művészi output tekintetében, mára bevett harcosa lett a honi underground és a mainstreamebb közönség közötti limbónak, a legjobb pedig az, hogy a tagok még mindig nagyon-nagyon fiatalok, húszas éveik legelején járnak, így ha úgy halad majd a szekér, mint eddig, sok jó dologra számíthatunk még a csapattól. A formáció nyolc taggal készít ezerfele ágazó zenét, ami az induló nyár mellé pont ideális adalékanyagként szolgál: az elődjét röpke egy évvel követő Razzle Dazzle-t kánikulai hangulata és csábító mozgékonysága varázsolja a napsütés szinonimájává, amiben egymás mellett rázza a diszkó, a dance-punk, a psych-rock és a trópusi levegő. Az összhatás pedig a második nekifutáson is még mindig nagyon friss: a forró miliő, az egzotikus és gazdag hangszerelés, valamint az énekes Henri Gonzo Jason Pierce-i rekedtsége olyan harmóniát kínál, amit a kortársak között nyugodtan lehet egyedülállónak tekinteni. Így jó egy kicsit úgy gondolni a lemezre (és a zenekarra), hogy úgy a miénk, hogy nem a szolgalelkűség tükröződik benne, hanem a benyomások hatékony és szellemes szintézise, emiatt pedig, ha fogadnunk kellene, még az eddigieknél is szebb felívelést jósolnánk a Fran Palermóna - de ha itt vége szakadna a történetnek, már akkor is bőven megérte volna elmesélni.

83%