1700 éve született, és csodák kísérték az életét. Most kincseken és fegyvereken keresztül érthetjük meg, milyen volt légiósnak lenni Pannóniában.
Szent Márton neve nagy valószínűséggel mindenkinek mond valamit, van akinek az El Greco kép jut az eszébe, amelyen Szent Márton a megalázott koldussal osztja meg a köpenyét, de talán többen vannak akiknek egy sült libacomb jelenik meg a lelki szemei előtt. Pedig 2016 az ő éve, és ezért egy újabb csodának lehetünk szemtanúi: Szombathely és Pannonhalma ad otthont egy június harmadikán megnyílt nem mindennapi kiállításnak. Ha jelzőket kellene mondanom, egymás után olyanok jutnak eszembe, mint mindent elsöprő, szenzációs, páratlan, ünnepi. A sor folytatható.
Szombathely tipikusan az a város, amely mindig visszatérésre csábít. Ehhez az elképzeléshez jócskán hozzátesz a mostani kiállítás anyaga. Itt, az Iseum Savariense épületében berendezett tárlat arra ad választ, hogyan is nézhetett ki, milyen is lehetett Savaria Szent Márton idejében. A jelentős régészeti anyagok időutazásra röpítenek. Segítségükkel megismerhetővé válik a térség kereszténység előtti hitvilága, szokásrendszere, illetve a IV. századi császárkultusz. Érdekesség, hogy több tárgyon látható Silvanus, a Pannóniában élő őslakosok római nevű főistene. A kiállítás jelentőségét egyebek mellett az adja, hogy a honfoglalás előtti, Pannónia területén élő keresztények mindennapjaiba nyújt bepillantást. Puskás Tivadar, Szombathely polgármesterének megfogalmazása szerint: „Szombathelyen Szent Márton szellemiségét a mai napig megőriztük. Szeretnénk, ha Szent Mártonról mindenkinek Szombathely jutna eszébe, és fordítva: Szombathelytől se legyen elválasztható Szent Márton.”
Szent Márton Kr. u. 316-ban született Saváriában. A hagyomány úgy tartja, hogy a szülőháza felett áll a mai Szent Márton-templom. Apja jómódú, pogány katonatisztként szolgált, s jutalomból Itáliában kapott birtokot, a család így ott telepedett le. Gyermekként Ticinumban (ma Pavia) nevelkedett. 12 évesen úgy döntött, felveszi a kereszténységet. Szülei ezt nem nézték jó szemmel; 15 évesen apja akaratára belépett a hadseregbe, fiatal kora miatt 4 évig egy kiképző egységnél szolgált, majd 19 évesen lett légionárius.
A feljegyzések megemlítik segítőkészségét, jóindulatát. Egy téli este éppen kilépett Amiens kapuján, amikor nélkülöző koldussal találkozott, akit rablók fosztottak ki és vertek meg. Saját köpenyét kardjával kettévágta, egyik felét a koldus vállára borította. Álmában Jézus jelent meg a koldusnak adott köpenydarabban. 339-ben, 22 évesen megkeresztelkedett.
341-ben barbárok támadtak Galliára. Az uralkodó személyesen biztatta katonáit és megajándékozta őket. Márton nem akarta elfogadni az ajándékot: eddig a császárt szolgálta, mostantól Istent akarja szolgálni: "Krisztus katonája vagyok, nem szabad harcolnom". Az uralkodó gyávasággal vádolta meg, válaszul Márton másnap fegyverek nélkül akart a csatába indulni. Az ütközet végül is elmaradt, a frank uralkodó békét kért a császártól. Ez nagyon meglepte az embereket, csodának vélték. Márton ezután, 341-ben kilépett a hadseregből, és Poitiers-ba ment. 355-ben Julius Caesarral Galliába ment, majd visszatért szülei földjére. Édesanyját megkeresztelte, de apja megmaradt pogánynak.
A 4. században megerősödött az eretnek ariánus mozgalom. Mártont elűzték Savariából. Ismét Itáliába távozott, Milánóba ment, azonban az ariánusok innen is elűzték. 360-ban megszűnt a veszély, és visszatért Galliába. Itt a falvak lakóinak a térítésével foglalkozott. 361-ben Ligugében megalapította az első európai szerzetes kolostort.
371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg, ő azonban tiltakozott megválasztása ellen. A legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal. Fontos hittérítő munkát végzett, a pogány falvak nagy részét megtérítette. Életét csodák és gyógyulások kísérték.
(forrás)
Mint az a kiállítást rendező Tóth Endre régésztől tudható, Szent Mártonról az életrajzírója, Sulpitius Severus lejegyezte, hogy Savariában született és valószínűleg gyerekkorát is a mai Szombathelyen töltötte. „Ritka, hogy ez fennmaradt, ugyanis hozzátartozott a korhoz, hogy akkoriban a halál időpontját és helyszínét dokumentálták, tehát a mennyei születésnapot tartották számon.” Márton apja katonatiszt volt, ha minden igaz, a palotarégióhoz tartozó, Savariában tartózkodó egységnél teljesített szolgálatot. Szent Márton hírneve halála után kapott lábra igazán: Szent Benedek például a szerzetesrend létrehozását követően az első templomot Márton tiszteletére szentelte fel az 500-as évek elején.
A nem kevésbé érdekes, a Pannonhalmi Apátsági Múzeumban megtekinthető kiállítás a népvándorlás korabeli leletek közül válogat olyan meghatározó és értékes darabokkal, mint például a nagyszentmiklósi kincs. Az edények elejét bizánci kereszt díszíti, feltehetőleg kereszteléseken vették igénybe őket. Több forrás igazolja, hogy nem egy avar főméltóság megkeresztelkedett.
Vida Tivadar, a kiállítás kurátora többek között azt is elárulta, hogy „Bár a hunok pusztítása felszámolta a keresztény Pannóniát, a paraszti és kézműves tömegek, valamint a papok a területen maradtak, így a vallás nem tűnt el egészen”.
Mindkét kiállítás átlátható, a vitrinek melletti jegyzetek világos tájékoztatást adnak, a hozzá nem értés itt nem akadály, a szövegek és a nem túlzsúfoltan összeállított kiállítások könnyedén segítséget nyújtanak a látogatóknak.
A 350 műtárgyat felvonultató kiállítás november végéig várja a közönséget. Alighanem a mostani kettő, mégis egy tárlat a Szent Márton év egyik legizgalmasabb eseménye. Kár lenne kihagyni az év legnagyobb időutazását!
