A zene és a fényképészet már a gyémántlakodalmán is túl lévő házasságából született, és most nekünk mesél.

A pontosan 437 darab lemezborítót felvonultató Total Records című tárlat a Capa Központban olyan lazán és közvetlenül fog kézen, és vezet végig mind a fotográfia, mind a könnyűzene történetének fontos és önmagukon bőven túlmutató pillanatain és előadóin, mintha egy laza nyári fesztiválon kalauzolna el minket egy igen széles műveltséggel rendelkező haverunk, akinek mindenről van egy jó háttérsztorija.

Ezen a kiállításon pedig igen okosan kellett összeválogatni a művészeket, akár a zenészekről, akár a fotósokról van szó, hogy a finom egyensúly végig megmaradjon, és egyik se telepedjen a másik nyakára, elvégre a képet és a zenét együtt kell ebben az esetben értelmezni: egy jó lemezborító nem állhat és nem is tud megállni önmagában, de a tapinthatatlan és láthatatlan zenéhez is rengeteget tesz hozzá a látvány.

A Rencontres d’Arles Fotófesztivál által összeválogatott anyag nem csak vizuálisan, hanem történelmi szempontból is érdekes és megtekintésre kifejezetten ajánlott kiállítás, hiszen nem csak híres emberek szépen fotózott képeivel akarja kiszúrni a szemünk, hanem nagy részt szenteltek a társadalmi és politikai kérdésekre egyértelműen, polgárpukkasztóan vagy fájdalmasan őszintén reflektáló zenészeknek és zenekaroknak. Egy-egy ilyen borító már önmagában felér egy hatásos röpirattal, és erősen árnyalja a lemezborítók egyébként is összetett és szerteágazó világát.

A masszív, de befogadható mennyiségű anyag pont olyanra sikerült, mint egy  jó lemez: épp akkor ér véget, amikor még hagy bennünk hiányérzetet, de  még van energiánk újra és újra átgondolni a látottakat/ hallottakat. A fotókon szereplő sokat mondó tekinteteket, pózokat, üzeneteket, világokat és stílusokat.

Akár zene-, akár fotóőrült valaki, akár mindkettő, biztos vagyok benne, hogy jól fogja magát érezni a tárlaton, ami bár egyedül is élvezhető, társaságban talán még egy fokkal jobb, mert nem egy olyan pont van, ahol le lehet ragadni, nosztalgiázni és történeteket cserélni, hiszen a lemezborítók észrevétlenül tudnak olyan részei lenni az életüknek, amelyek megőrzik a számunkra fontos pillanatokat. És teszik ezt olyan széles körben, hogy konkrét korlenyomatként is értékelhetőek – egy fokkal hatásosabban, mint egy történelemkönyv.