Nicolas Winding Refn annyira beképzelt, hogy még a saját filmjével se áll szóba. Pedig ha beszélnének, a Neon démon biztos a fülébe súgná, hogy hé, te félistenség, ennek már semmi köze a kúlsághoz.
A modellkedés fúj, fúj, csúnya dolog, mit több, undorító is, köpni kell, nettó kannibalizmus. A szépség utáni vágy mögött ott vannak a szörnyetegek, örök történet, de nem mondanám el Nicolas helyett, odateszi ő rendesen. Jó, hazudtam, semmit se csinál, csak henceg, a saját tehetségével leginkább, hogy NWR-nek semmit se kell csinálnia: se értékelhető forgatókönyvet írni, se izgalmassá tenni a filmet valahogy máshogyan. Semmit, de tényleg semmit, mert egyszerűen nincs a valamire rászorulva: ha NWR-nek nincs gondolata, még akkor is többet ér a pondróknál.
A Drive című kultfilm óta még az is tudja, aki nem akarja tudni, hogy NWR jobban használja az elektronikus zenét, mint amire a bármilyen zene önmagától képes lehetne. A lelki kiüresedés nála most épp diszkófényben és mint mindig, a megfelelő ütemben pulzál, pompázik. Hogyan máshogy? Ha NWR böfög, még abból is kijön a művészet, sőt még marad is holnaputánra, csak be kell tenni a mikróba. (Ha valaki nem fogná fel azonnal egyébként, kinek is köszönhetjük a Neon démont, az eleje főcím alatt többször feltűnik a mester monogramja, mint valami divatdiktátoré, amit tök vicces szerintem, nem is akartam elhinni, amikor mesélték, hogy ez lesz. De aztán tényleg ez lett.)
Elle Fanning persze gyönyörű, aranysminkben, rajzolt ábrákkal az arcán, mindenhogyan. Nicolas is tudja ezt, persze, hogy! Hát ő a rendező, ő aztán igazán tudta, kit akar bámulni azon a hosszú forgatáson, s kinek az arcát-testét akarja használni arra, hogy elmesélje azt, amit már a háromévesek is tudnak: kislányom, ha Los Angelesbe mész, ne állj szóba idegenekkel, főként ne szociopata modellekkel, akik még a hullát is megdugnák, ha arról van szó. Arra meg legfőképpen vigyázz, hogy ne legyen belőled olyan szociopata modell, aki megeszi a másikat, hogy ő legyen a szebb.
Igazságtalan vagyok persze, mert NWR megmagyarázza ám, hogy Fanning karaktere miért nem tudja, kivel állhat szóba – hát azért, mert árva, s még az is lehet, hogy az angyali külső démoni belsőt takar (lásd a címet). Ebben a filmben semmit se lehet tudni előre, leginkább mondjuk azt nem lehet, hogy mikor lesz vége, mert az, hogy 110 percig, nem segítség. Sokszor 110 perc ez: amikor NWR klipes költészetbe csomagolja a nagy büdös semmit, akkor legalább röhejes, de amikor lányok arról beszélgetnek feszülten, hogy ki a szebb, na, akkor aztán megfagy az idő és nem moccan semerre, csak zsibbasztja az agyunkat, s elérhetetlen távolságba tolja a véget.
Néztem, néztem ezt a filmet, és egy híres magyar színész jutott eszembe, aki azt mesélte egyszer, hogy egy híres magyar rendező azért nem tudta őt rendesen instruálni, mert épp el volt foglalva: nem látott ki a saját seggéből.
Ennél többet nem tudok a Neon démonról mondani.
