A külföldi sikerek után a Bohemian Betyars a hazai fesztiválokon mutatja meg, mit tud, jövőre pedig a holland Eurosonic-on lépnek fel. Szűcs Levivel (ének) és Mihályfi Mátéval (szólógitár) beszélgettünk.

Hogyan telt az utóbbi időszak?

Levi: A február nagyon beindított minket a Nagyszínpad hírével, ez hat év után új lendületet adott. Ha nem mi lettünk volna elsők, akkor is nyertünk volna, mert a győzelem az eddigieknél jobban összerántotta a csapatot. Az utóbbi időben kicsit széthullottunk… Kakas (hegedű, vokál) Franciaországban tanult szeptembertől, így alig volt koncertünk, keveset próbáltunk. Ő már úgy jött haza, hogy: na, akkor Nagyszínpad!

Számítottatok a győzelemre?

Levi: Hát, nem úgy álltunk hozzá, hogy esélytelen vagyunk, szerettük volna megnyerni.

Máté: Mikor kiderült, hogy továbbjutottunk és döntősök vagyunk, akkor elég sokat kampányoltunk, utcazenéltünk, népszerűsítettük magunkat, minden barátot megmozgattunk.

Levi: Ez erről szól. Sajnos vagy nem sajnos, de ebben a versengésben az nyer, aki legjobban eléri az embereket. Szakmai versenyt, valószínűleg, mi sosem nyerünk az életben.

A szakmai zsűritől azért elég jó pontokat kaptatok…

Máté: Igen, szerintem a 12-ből negyedik hely az tök oké.

A Nagyszínpad versenyt egy 25 fős szakmai zsűri pontozta és véleményezte. Veletek kapcsolatban két kifejezés ismétlődött: ősrobbanás és egyhangúság. Hogy éltétek meg ezeket a kritikákat?

Máté: A zenekar eddig mindig nagyon megosztotta a közönséget: volt, akiknek nagyon tetszett, másoknak meg túl hangos, csörömpölős, nem érezték át a feelinget. De egy jó punk halkan is idegesítő, aki nem szereti ezt a műfajt, az hallgasson jazz-t.

Mit vártok a nagyszínpados koncertektől?

Levi: Legyen egy jó nagy buli. Ezt szeretjük csinálni, reméljük, hogy akik még nem hallottak rólunk, azok is megszeretnek minket.

Máté: Az a cél, hogy úgy szólaljunk meg a koncerten, hogy aki hallja, ott maradjon!

Az egyik nyereményetek, hogy forgathattok egy klipet, amit Szimler Bálint rendez (Kodály Method). Erre már vannak terveitek?

Levi: Bálinton is múlik, de három dalt szeretnénk neki mutatni, amire mi gondoltunk. Egyelőre egy van csak…

Máté: Ezt a nótát teljesen áthangszereltük, nincs benne hegedű, brácsa van helyette. Én se gitározok, hanem tamburán játszom. Inkább ez az autentikusabb cigány műfaj szólal meg.

Levi: Itt vissza is térnék kicsit az egyhangúságra, szerintem nem vagyunk annyira egyhangúak, mert ősszel még íródott egy kicsit melankolikusabb, lírikusabb dal is.

Mi történt a döntő után? Hogyan vezettétek le a több hónapnyi feszültséget, izgalmat?

Máté: Egy 60 fős óriási házibulit csaptunk. Húsz feljelentés érkezett.

Levi: A kimerültségtől, vagy a győzelmi bulik sorozatától volt egy pánik pillanatom. Jézus Úristen, megnyertük! Volt bennem egy erős szorongás ettől.

Sokáig inkább külföldön koncerteztetek, itthon pedig klubkoncerteket adtatok, bejáratott közönséggel. Hogy fogadott titeket a külföldi közönség?

Levi: Egyszerűen kitárult a világ. Nem hiszed el, magyarul énekelsz az embereknek, és szeretik. Itthon már ismersz mindent, Európa pedig egy kincses doboz, annyi új fesztiválon voltunk, annyi új emberrel találkoztunk. És ez erős, állandó motivációt adott a zenekarnak ahhoz, hogy tudjuk: ez az életünk és ezt akarjuk csinálni.

Máté: Az a borzasztó nagy szerencsénk van, hogy a műfajból adódóan a külföldiek számára egzotikumnak számítunk, amin a magyar nyelv még dob is egyet. Azért tudtunk eljutni ennyi helyre, mert új hangszínnek számítottunk a zenei skálán. Spanyolországban például nagyon pörög a ska téma, a mi zenénk hasonló, csak bejön a magyar vonal, és ezt még senki nem képviselte ott.

Ez alapján mit vártok jobban, az itthoni nagyszínpados koncerteket vagy a 2017-es Eurosonicot? Elvégre egészen másfajta kihívás a kettő.

Máté: Olyan jól sikerült pár holland koncertünk, hogy most meghívtak idén nyárra Hollandia egyik legnagyobb fesztiváljára, a Lowlands-re, ami egyfajta előszele lesz az Eurosonicnak. Úgy gondolom, ott jobban meg tudjuk mutatni magunkat, ez egy nagyobb kaliberű zenei expo. Reméljük, hogy sok szervező lát minket, egyébként Hollandiából nagyon jók a visszajelzések, csak idén már kétszer játszottunk ott.

Hogy néz ki a nyaratok?

Máté: Az a durva, hogy majdnem minden nagyszínpados felkérést át kellett tennünk valahova, mert annyira tele van a naptár.

Levi: Mondtuk, hogy nagyon jó, csak nem mindegy, hogy mikor, mert szeretnénk még Angliában és Spanyolországban is játszani. Ettől függetlenül az idei nyáron turnézunk a legkevesebbet külföldön ezzel a két héttel. Tavaly például egy hónapot utaztunk így, egy magyar fesztiválon se léptünk fel, inkább az utcán zenéltünk.

Máté: Kétszer csináltuk végig ezt az utcabetyár elnevezésű dolgot, aminek szerintem sok köze van ahhoz, hogy visszahívnak minket rendszeresen.

Van már visszajáró közönségetek valamelyik országban?

Máté: Spanyolországban van ez az Iboga fesztivál, ahol negyedik alkalommal zenélünk. Ott mindig mi vagyunk a fesztiválzáró zenekar, ami azt jelenti, hogy hajnali fél 5-től 6-ig játszunk. Ott ismer, és vár minket a közönség.

Tudják a szövegeiteket is?

Levi: Az a vicc, hogy két éve voltunk Zaragozában, ahol amúgy volt húsz ember vagy harminc, de volt előttünk egy zenekar, akik a beállásuknál három dalunkat eljátszotta kamu magyarul. Nagyon vicces volt, szétröhögtük magunkat, hogy Zaragozában történik ez meg, nem Magyarországon.

2013-ban ti voltatok Manu Chao előzenekara...

Máté: Nem először játszottunk vele. Korábban Spanyolországban léptünk fel együtt, de nem az előzenekaraként. 2013-ban valószínű, hogy nem minket akartak meghívni, de a spanyol menedzsertől kaptunk egy kis hátszelet, így elért Manu Chao-ig az anyagunk…

Levi: Annyi volt, hogy Manu döntött. Minket választott.

Máté: Most a szigeten is ugyanazon a napon lépünk fel.

Tetszett Manunak, ahogy játszottatok?

Levi: Fogalmam sincs, mert utána én kint ittam, se Manuval se a zenekarával nem spanoltam. Szerintem zavarban voltam. A Szigeten remélem ez nem így lesz. Van egy sztorim ezzel kapcsolatban: Most tavasszal Belgiumban játszottunk, Liegeben, és beszélgettem a helyi DJ-vel, aki cigány zenét kever.

Máté: De már régi motoros ő is, olyan 50-60 éves arc.

Levi: Mondta, hogy ő nagyon jóban van a Manuval, ráadásul itt volt a 2013-as koncerten, és hallott minket is. A koncert után bement a back stage-be dumálni a zenekarral. Manu pedig ránézett, és azt mondta: „Nézd meg azokat a srácokat, megcsinálták! (they gonna make it)

Máté: Ezek után már nagyon szeretnénk valami közös kooperációt vele. Mondjuk, egy közös ivást.