A jövő felé tartva a múltba réved a The Strokes, ami hároméves csendjét törte meg friss kiadványával, mely leginkább az ősrajongóknak kedvez.

A Strokes három évvel ezelőtti nagylemeze kapcsán jólesően raktároztuk el magunkban a tényt, hogy a csapat még a bombajó bemutatkozását követően sem süppedt bele a kreatív mocsárba, és még feltűnése után 15 évvel is bőven állja a sarat. Bár az Is This Itet követő anyagokat nem tekinthetjük mesterműveknek, egymás mellé fűzve azonban kiraknak egy olyan homogén képet, amire ránézve nem egy megfáradt és pocakosodó, hanem derekasan helytálló zenekart látunk. Az utóbbi időben kevés információ érkezett a stúdiómunkálatokat illetően (és a tagok is inkább saját projektjeikkel voltak elfoglalva, lásd Julian Casablancas 2014-es lemeze), ehhez illően meglepetésként érkezett a Future Past Present című háromszámos EP, ami egyrészt azért szokatlan, mert ez az első nem sorlemez a 2001-es The Modern Age EP óta, másrészt azért, mert hűen tér vissza a csapat korai, kásás és leszedált megszólalásához. Ez azonban nem jelent problémát: a debütalbum és a 2003-as Room On Fire kistestvéreként is felfogható anyag szimpatikusan idézi meg azt a miliőt, amin keresztül az egész világ megismerte a csapatot, a lo-fi megszólalás és Julian Casablancas szenvedélyesen szenvedő hangja így egy olyan korba ringat vissza minket, amiről már azt hittük, végleg a múlté. Szenzációs szerzeményekre azért nem kell számítani, és a mű rövid játékideje miatt a csapat sem tud teljesen kibontakozni, de életjelnek és egy rövid visszakacsintásnak egyaránt tökéletes az eredmény.

78%