A Római Birodalom korából származó pannóniai őskeresztény leletek a magyar régészet büszkeségei.

Páratlan kiállítás nyílt Pannonhalmán és Szombathelyen a Szent Márton év keretében. Vida Tivadar és Tóth Endre régészekkel a keresztény Pannónia titkairól beszélgettünk.

Miért most jött létre ez a kiállítás?

T.E.: Idén Szent Mártont ünnepeljük, aki 316-ban, Szombathelyen született. Elsősorban ezért itt rendezzük meg a kiállítást, a másik helyszín pedig azért Pannonhalma, mert itt az apátságot Géza fejedelem pont az ő tiszteletére alapította. Mivel ez egy kerek évforduló úgy gondoltuk, illik méltón megünnepelni Kelet-Európa egyik legnagyobb hatású szentjét, aki különösen a kora középkorban és a középkorban is általánosan ismert volt Európában. A kiállítás tehát két részből áll, és ennek az az oka, hogy Szombathelyen elsősorban Szent Márton életével, tehát a késő római időszakkal kapcsolatos keresztény emlékeket és a Szent Márton életét körbevevő pogány emlékeket mutatjuk be, Pannonhalmán pedig az ezt követő időszaknak, a népvándorláskornak a leleteit.

Szent Mártonnak ezen kívül is vannak Pannonhalmi kötődései?

T.E.: A bencés rend alapítója, Szent Benedek az első templomát egy pogány szentély helyén, Szent Márton tiszteletére szentelte és amúgy is szokás volt a bencés rendben, hogy egy új keresztény hitet felvett országba az első monostort mindig Szent Márton tiszteletére szentelték. Így történt Pannonhalmán is.

Önöknek, mint régészeknek pontosan mi a közük a kiállított tárgyakhoz? Azokon az ásatásokon is részt vettek, ahonnan a kiállított tárgyak előkerültek?

V.T.: Igen, Tóth Endre kollégám római koros, én népvándorlás-koros ásatásokon vettem részt, és itt kerültek kerültek elő azok az ókeresztény leletek, amelyek ezen a kiállításon is szerepelnek, tehát a saját ásatásaink emléktárgyait is bemutathatjuk. Ugyanakkor évtizedek óta, mindkettőnk munkásságában vannak olyan felfedezések, amik a római-kori Pannónia, illetve a népvándorlás korabeli Pannónia életével, rítusaival, kultuszaival foglalkoznak, legyen szó pogány, vagy keresztény területről. Ezért úgy érzem, mindkettőnk számára nagy lehetőség volt egy összefoglaló, szintetizáló kiállítás megszervezésében és összeállításában részt venni. Ez a kiállítás nem csak Magyarországon egyedülálló, hiszen eddig még soha sehol nem voltak a kereszténység első évszázadából tárgyi és régészeti emlékek egy nagy kiállítás keretében bemutatva. Ezek a tárgyak a korabeli keresztényekhez visznek minket közel, az ő életüket, az anyagi kultúrájukat érthetjük meg; a legközelebbi források ahhoz, hogy el tudjuk képzelni azt a világot, amelyben ők éltek.

A kiállított tárgyak mind Magyarország területéről származnak?

A kiállítás címe a pannóniai kereszténységre vonatkozik, de a római kori Pannónia természetesen nem korlátozódik a mai Magyarország területére, beleértendő Burgenland keleti sávja, illetve a Dráva-Száva köze is. Anyagi lehetőségeinket tekintetbe véve próbáltunk a Magyarországon kívüli pannóniai területekről, szerbiai Sirmiumból, Ljubljanából, Zágrábból is leleteket kérni. Ezek szimbolizálják a keresztény Pannónia egységét, mind a népvándorlás kori, mind pedig a római kori leletanyag tekintetében. Ugyanakkor a népvándorlás korban a Pannónia fogalom megváltozik és a nyugati világ szemében, az 5.-10. század tekintetében Pannónia már az egész Kárpát-medencére vonatkozik. Ezért nemcsak a Pannóniába betelepedett langobárdok, akik a Dunántúlon éltek, hanem az Alföldön élt gepidák és az Erdélyben élt gepidák leletanyagait is bemutatjuk, mert az ő tárgyaik közül is számos keresztény emlék előkerült.

 A kiállítás leginkább használati tárgyakat vonultat fel?

T.E.: Természetesen a legkülönbözőbb régészeti leletek láthatóak a kiállításon, néhány dolgot azonban kiemelnék. Például a negyedik század végi, ötödik század eleji pannóniai leleteket, amik ilyen mennyiségben egyetlen kiállításon sem láthatóak. Ilyenek a bronzból készült ládikaveretek, amik olyan 30cm széles faládikán voltak, ezek elejét domború lemezekből figurális ábrázolással díszítették. Mindenféle vonulások, jelképek, bibliai jelenetek, pogány ábrázolások előfordulnak rajtuk és ebből egy nagyon szép válogatást tudtunk összeállítani, még olyan tárgy is kiállításra került, amit jelenleg Mainzban őríznek, de hajdanán Dunaújvárosból, az egykori dunapentellei sírokból került elő. Ezek között van egy nagyon érdekes lemez, amin Péter és Pál apostolok között ábrázolnak egy Timóteusz nevű szentet, aki pannóniai vértanú volt, és akiről nagyon keveset tudunk. A ládikaveretek mellett egy másik fontos csoport az ún lepényminták, ezek olyan 25-30 centi átmérőjű lapostányérok, úgy kell a díszítéseket rajtuk elképzelni, mint egy mézeskalácson. Ezek a császárkultuszhoz köthetőek, mivel a római pogány vallási életnek az egyik leglényegesebb része a császárok istenként történő tisztelete volt, és ennek apropóján mindenféle ünnepségeket rendeztek, például Savariában. Ezeken az ünnepségeken osztogatták a mintával készült lepényeket. Egyedülálló, gyönyörű üvegleleteink is vannak a negyedik századból, még kék színű is, ami rendkívül ritka.

Azt írják az ismertetőben, hogy ezt a kiállítást megkísérlik kézzel foghatóvá tenni a nagyközönség számára, ezt hogy kell elképzelnünk?

V.T.: Először is vannak a épület makettek Keszthelyről és Pécsről. A pannonhalmi kiállításon láthatóak a keszthely-fenékpusztai háromhajós bazilika kicsinyített másolata. A bazilika építéséről készült egy 3D-s film is, ezt egy mozihelyiségben mutatják be Pannonhalmán. Ezen kívül egyes kiállított tárgyak másolatai is elkészültek 3D nyomtatóval, így bárki meg foghatja a gót fibulát, a langobárd veretet vagy éppen a budakalászi késő antik korsót. Ez elég nagy népszerűségnek örvend, annak ellenére, hogy érződik, hogy ez még egy kidolgozásra módszer, mégis mind a gyerekeket, mind a felnőtteket izgatja, hogy ugyan az eredeti tárgyat egy üvegfal veszi körül, mégis kézbe lehet venni annak másolatát. Azt még érdemes megemlíteni, hogy mind Szombathelyen, mind Pannonhalmán olyan tárgyak vannak kiállítva, amelyek részben eddig is ismertek volna, de soha nem szerepeltek Magyarországon együtt egyetlen tematikus kiállításon sem. Kiállításra kerülnek ugyanis kereszttel díszített arany, ezüst, bronz, ólom ékszerek, amulettek és viseleti tárgyak, de a nagyszentmiklósi korsó aranyedényei is. Elsősorban nem az egykori életmód rekonstruálására törekedtünk, hanem arra, hogy bemutassuk, hogy hogy kell elképzelni az egykori kultuszhelyeket és rítusokat. Sajnos a mi ókeresztény kőfaragványaink, amelyek Pannóniában, a Dunántúlon megmaradtak nem jó minőségűek, hiszen Szent Jeromostól tudjuk, hogyan pusztult el a pannóniai kereszténység: lerombolták a templomokat, megölték a papokat.

Van valami sejtésük arról, hogy mennyi feltáratlan dolog lehet még a föld alatt? Egyáltalán honnan lehet tudni, hogy merre kell keresgélni?

T.E.: A szerencse és a véletlen mindenképpen közrejátszik! Azt kell még a templomokról és a kultuszépületekről elmondani, hogy a keresztény közösség istentiszteleti helyei közül csak néhány került elő, igazából azért, mert az ötödik században nem volt már pénz tisztességesen kiépíteni azokat. Ami nagy számban fordul elő, az a sírépület. A szombathelyi kiállításon ebből is láthatók makettek, ezek a föld feletti kápolnákból, és föld alatti síremlékekből álltak, és ennek az az érdekessége, hogy a föld alatti sírkamrákat gyakran festették ki bibliai jelenetekkel. Ilyenek folyamatosan kerülnek elő, igaz sok esetben csak a véletlennek köszönhetően.

Meddig látogatható a kiállítás?

V.T.: Mindkét kiállítás október végéig látható. Az volt a tervünk, hogy úgy állítjuk össze a kiállításokat, hogy ha valaki az egyiket megnézi, akkor az kedvet kapjon elmenni a másikra is, ezt különféle jegyvásárlási konstrukciók is támogatják. De megjelent egy közös katalógus is, ami megjeleníti az összes kiállított tárgyat. Ez egy nemzetközi szintű publikáció, a mai magyar régészet egyik büszkesége.

Az interjút Mazányi Eszter készítette a Kultúrpart Trend FM-en futó műsorában 2016. június 14-én.