A legváltozatosabb formákat öltő, és a kontrollon kívül eső kapcsolat valóban meg tud teremteni egy olyan közeget, amelyben az ember az lehet, aki.
A szívünk egy másik ország, nem az, amiben élünk. A szívünk egy másik ország, vám- és adómentes paradicsom, nincs valutázás, nincs illegális bevándorlás, nincs központi hatalom, nincsenek tisztázatlan határok és határvillongások, nincs szögesdrót-kerítés és nincs bürokrácia. Hát igen, a szívünk egy másik ország.A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület és a tranzit.hu közös kiállításának címe találó, elgondolkodtató és aktuális, és annyi értelmezése lehet, ahány szív. Hogy a kurátorok, Muskovics Gyula és Soós Andrea pontosan mire gondoltak, arra is több megoldást ad maga a kiállítási anyag és az alcím: A barátság mint alternatíva egy normális világban. A tárlat tehát a barátságot, a társadalom egyik legkisebb és legnehezebben megfogható egységét helyezi a középpontba, amely ideális (normális) esetben egy felszabadító, de biztonságos burkot teremt szereplőinek, és amelyre csak olyan szabályok vonatkoznak, amiket a benne résztvevők hoznak meg.
A 11 alkotást felsorakoztató tárlat ezen felül felteszi azt a kérdést, hogy lehet-e a barátság életforma, illetve lehet-e egy identitáskategóriák és nemi szerepek feletti queer politika alapja: tud-e olyan szoros és értelmezhető, tiszteletben tartható és megfogható egységet és erőt teremteni, amely nem csak befelé, hanem kifelé is megállja a helyét.
Egy olyan világban, ahol az emberi kapcsolatokat túlnyomó részt csak elavult és szigorúan meghatározott kategóriák mentén értelmezik, az ebből kiszoruló egyének teljes joggal tartanak igényt egy olyan valóságra, ahol a kötetlenebb formáknak (például a barátságnak) is megvan a maguk létjogosultsága. Épp ezért tud a barátság a queer párbeszédekben egy igen fontos alapot jelenteni: a legváltozatosabb formákat öltő, és sok esetben az egyházi, politikai, de még családi kontrollon is kívül eső kapcsolat valóban meg tud teremteni egy olyan közeget, amelyben az ember az lehet, aki.
A kiállító művészek ezt a sokszínűséget, megfoghatatlanságot, szabadosságot és szabadságot jelenítik meg az FKSE kiállítóterében, ahol változatos médiumokat és anyagokat használva dolgozzák fel és értelmezik akár saját maguk, akár a közönség számára, mit is jelenthet ez a gyakorlatban. Installációk, fotók, arany kábelruha, magazinok és portrék jelenítik meg a közelmúlt és a jelen kategorizálhatatlan kapcsolatait, és próbálnak egy alternatív valóságot teremteni a nézőnek.
A gondolatok és az eszmék, amiket a kiállítás felvet, bőven érdemesek arra, hogy gondolatébresztő- és megosztó beszélgetések állandó témája legyen – ha már a szívünk egy másik ország, és nem az, amiben meg akarják és meg is mondják, kit és hogyan illik szeretnünk.
A kiállítás megtekinthető július 30-ig a 1077 Budapest, Rottenbiller u. 35-ben, júli 28-án csütörtökön pedig egy érdekes filmvetítésre és beszélgetésre is sort kerítenek, a téma a queer kultúra és a szocializmus.
A kurátorokkal a Kultúrpart Trend Fm-en fitó adásában Péter Petra beszélgetett:
Kiállító művészek:
Pauline Boudry & Renate Lorenz, Anetta Mona Chişa & Lucia Tkáčová, Elmgreen & Dragset, J. G. Jones & Bruce LaBruce, Rodolf Hervé, Király Tamás, pr csoport, Karol Radziszewski, Schmied Andi, Szász Lilla, Ryan Trecartin, Jana Želibská
A Soós Andreával és Muskovics Gyulával egy korábbi, Király Tamásról szóló kiállítás kapcsán is forgattunk: