A Tisza-part után a Duna-parton is feltűnnek a vérszívók. Drakula úgy tűnik, tényleg halhatatlan.

A nagysikerű Dóm téri bemutató után augusztus 17-én Szegedről Esztergomba érkezik Zsuráfszky Zoltánnal, és Sánta Gergővel a címszerepben a Drakula utolsó tánca című produkció. A Nemzeti Táncegyüttes (korábbi nevén: Honvéd) tánc-szín-játéka parádésnak ígérkezik.

Van egy erdélyi falu, ahonnan Vlad Țepeș áldozatait szedi. A nép fellázad a a gróf ellen, miután kiszívja az életet egy frissen férjhez adott lányból. A történet nem több, viszont ezt is olyan csodálatos néptáncos elemekkel fűszerezte meg Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas rendező-koreográfus, hogy a nyúlfarknyi cselekmény nem hagy űrt a nézőkben.

A táncjáték végig elképesztő tempót diktál a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, valamint a Szeged Táncegyüttes tagjainak. Zsuráfszky különféle néphagyományokat olvasztott egybe: magyar és román, sőt cigány táncok is megelevenednek a színpadon. Temetés és lánykérés, esküvő és népi örömtánc vegyül, sőt még ezek a népek nyelvei – ha csak egy-egy mondat vagy dal erejéig is – megszólalnak. A Kossuth-díjas koreográfus nemcsak rendezője, főszereplője is az előadásnak, igaz, már csak az erejétől megfosztott vámpír szerepét öltötte magára. Fiatalabb énje, a Budapest Főváros Bartók Táncegyüttes vezetője, Sánta Gergő, akinek könnyed léptű verbunkjától – de tényleg, egészen addig nesztelen, míg fel nem húzza csilingelő cipőjét – elcsábulnak a nők. Merthogy Drakulaként ötöt is “elfogyaszt” áldozataiból.

A táncjátékban közreműködik Keresztes Ildikó és Novák Péter is. Ők azok a vándorok, akik Drakula történetével ijesztgetik a népeket, hogy aztán a fokhagymától kezdve a lópatkóig mindenfélét eladhassanak nekik, amivel távol lehet tartani a sápadt arcú vérszívót. Karakteres hangjával Keresztes amolyan átkötő “elem” a történetben. Vele indul és vele is végződik a produkció, közben pedig magyar és román népdalokat énekel szerelemről és halálról. Novák Péter, a játékmester, vagy hangulatfelelős, aki rövid táncot is lejt Drakulával a kastélyában. Mindketten üdítő szereplői a darabnak.

A díszletet Tóth Kázmér álmodta meg, s bár kevés részletből építkezik, tökéletesen megállja helyét a színpadon. A kastély lényegében állandó pont, vagy háttérként vagy konkrét helyszínként funkcionál, de lévén, hogy táncjátékról van szó, miden egyéb kellék csak az együttesektől venné el a helyet, indokolatlanul. A második felvonás koporsós jelenete nagyon ötletes, a vámpír pont úgy emelkedik ki nyughelyéről, mint a filmekben. Tóth ügyesen oldotta meg a két Drakula helyváltoztatását is, láthatatlan rések és útvesztők szelik át a színpadot. Külön kiemelendő a vetítés, melynek segítségével megjelent többek között Vlad Țepeș portréja és Lugosi Béla is. A TranzDanz vezetője, Kovács Gerzson Péter oldotta meg a szcenikát, a jelmezek pedig Vincze Zsuzsa munkáját dicsérik – Drakula esetében például nem maradhatott el a merevített galléros kabát. A zenét Rossa László és Szabó Dániel írta, akik nem voltak restek a változatos népi elemekkel fűszerezett táncjátékba még vérfagyasztó elemeket is bele csempészni.

(forrás)