A nonkomformista Shura nálunk az undergroundot erősítené, hazájában azonban belerobbant a mainstreambe. Megőrültek volna ezek a britek?
Az orosz-brit felmenőkkel bíró Shura életrajza nem szűkölködik XXI. századi fordulatokban: fiú ikertestvéréhez hasonlóan ő is a saját neméhez vonzódik, fiatal kora ellenére már maga mögött tudhat pár hónapnyi Amazonas-menti pumasétáltatást, és otthon fabrikált számaira már kezdeti próbálkozásaikor olyanok figyeltek fel, mint a Blood Orange néven nyomuló Dev Hynes vagy a BBC legénysége. Ezek után már-már magától értetődő, hogy első stúdióalbuma is nagykiadónál jelenjen meg, az viszont nem, hogy ennyire jól is sikerüljön. Pedig az egyből a brit Top 15-be katapultáló Nothing’s Reallel ez a helyzet: a profi környezetben, profi szakemberekkel elkészített album úgy emlegeti fel az elmúlt 15 év valamennyi neves feminin elektropop-produkcióját (Robyn, Chairlift, Susanne Sundfør, CHVRCHES, de mindenekelőtt Grimes), hogy ne koppintásnak, hanem a hatások megfelelő szintézisének tűnjön az összkép. Visszaköszön itt a nu-disco (Nothing’s Real), egy kis modern R&B (Touch) és a Santigoldos aktuál-new wave is (What Happened To Us?), az egész pedig még a változatossága ellenére is egységesen (és jó értelemben véve) légszerű és könnyed. Shura a klasszikus popdíva-esztétikától eltérő, a mainstream megacsillagokra (Mariah Carey, Whitney Houston) mégis felnéző imázsa persze azt is jelentheti, hogy a piac egyre nagyobb haszonleséssel tekint az öntörvényű úttörőkre, de amíg a végeredmény ennyire friss, őszinte és visszafogottan dallamos lesz, addig szerintünk az egész Tumblrt felvásárolhatják.
82%