Vágyak, titkok, rejtélyek: augusztus 20-án kiderül, mitől is olyan titokzatos a lányok világa. Annyi bizonyos, hogy a személyiségüknek több rétege van.

A nők rejtélyesek, gyönyörűek, eszesek, odaadó szeretők és anyák – derül ki Kiss Ferenc Makovecz díjas zeneszerző Leánydicsérő című zeneművéből. Augusztus 20-án a Mesterségek Ünnepén az Oroszlános Udvarban Bognár Szilvia, Paár Julianna, Szalóki Ági és az Etnofon Zenei Társulás előadásában hallatjuk a hol vidám, hol megható folklór ihletettségű világzenei produkciót. A dalszövegek gerincét Kiss Anna versei határozzák meg, a nem mindennapi koncert színházi változatát 2015. tavaszán láthatta a közönség Novák Ferenc „Tata” rendezésében a Pesti Vigadóban.

Hol gyermeki hangon, hol asszonyi hangon szólaltok meg, sorsfordító eseményekről énekeltek. De pontosan miről szól a Leánydicsérő?

Bognár Szilvia: A nőiségről, a leányokról, asszonysorsról, és a női lélek  számtalan kis finomságáról. Természetesen sorsfordító eseményekről is, ami elsősorban a születés, a házasság és a halál. A szövegek nagyon érzékletesek és összetettek, sokrétűen jelenítik meg a nőt, és annak tulajdonságait. Megjelenik benne a rejtélyesség, kacérság, gömbölyűség.

Paár Julianna: A nőknél kulcsfontosságú, hogy melyik periódusában melyik újabb életszakasza kezdődik éppen. Örültem Kiss Feri felkérésének, mert én most egy olyan időszakot élek át, amikor sok változás történt és történik az életemben. Férjhez mentem, így lezárult a leányságom és megszületett a gyermekem. Teljesen új érzelmi töltetet ad ez a mindennapjaimnak, ezért könnyű azonosulnom ezekkel a dalokkal. Sokszor felkavar és megindít, miközben énekelem őket. Ez néha nehéz, mert nem csak az éneklésre kell figyelni.

Szalóki Ági: Számomra egy nagy utazás. Kiss Feri régóta foglalkozik népzenével, nem csak Kárpát medencei magyar, hanem az ott élő valamennyi nép zenéjével. Most viszont még messzebbre is kitekintett. Ezáltal lehetőségem van eszkimó vagy pigmeus dalokat is énekelni. Ezek a hangok nagyon erősek, átjárják a testünket, így egy kis időre bele tudunk bújni az eszkimó asszonyok bőrébe. A felvételek alapján, amiket az eszkimó nők előadásában hallgattunk, rájöttem, mások ott a nők, valószínűleg azért, mert nagyon hideg van, és ezek a hörgő hangok meleget tudnak csiholni az emberi testben. Ez a tudás átültethető bármelyik országban élő nő életébe, például szerelmeskedés közben. A mély hangok, a test átlélegzése univerzális, mindannyiunké. Emellett, ha többen éneklünk együtt, megszűnik az egyéni produkció, összeolvadunk egy egésszé, és a Leánydicsérőben sokszor van erre lehetőségünk. Számomra a női sors is ilyen.

Julcsi, mi az, amitől esetleg te elérzékenyültél?

P.J.: Amikor éneklek, azzal párhuzamosan  folyamatosan jönnek az érzelmek is. Ezt a saját éneklésem alatt már megtanultam kezelni és kordában tartani, de amikor Ági vagy Szilvi szólóját hallgatom, előfordul, hogy nagyon meghatódom. Olyan érzésem támad ilyenkor, mintha ezek a szövegek rólam, az én életemről szólnának. Rengeteg a jó dal, de ennyire érzékivel nagyon ritkán találkozom, Feri pedig ugyan ezzel az érzékenységgel nyúlt hozzá a szövegekhez. Teljesen le tud tarolni érzelmileg, annyira elementáris.  Ági szólójában (Virrasztalak) van egy rész, ahol a férfit festik meg. A férfi hátának boltívei olyanok, mintha egy védőangyal lenne, ami körbe öleli a nőt, én pedig ebben megtalálom a saját férjemet is. Ági törékeny női testéből egy nagyon finom hangon keresztül szólal meg ez a vers. Ez kicsit betette a kaput, eléggé elérzékenyültem.

Hogyan osztottátok fel egymás között a dalokat?

B.Sz.: Kiss Ferenc gondolta ki, hogy melyik részt kapjuk meg. A mű inkább a leányságról szól, kevésbé az anyaság a fő motívum. Viszont egy nő személyiségének több rétege van, elsősorban ember, másodsorban nő, harmadsorban pedig anya, olykor ez helyzettől függően váltakozik. Itt inkább a női princípium van kihangsúlyozva.

Sz. Á.: Én nagyon vonzódom mindenhez, ami kicsit szomorkásabb és melankolikusabb, amibe bele tudom énekelni a bánatomat. Álmodozó típus vagyok, de szerencsére itt vidám részeim is vannak, mert engem fel kell rázni, be kell rángatni a körbe. Nagyon élvezem, hogy erre is van lehetőségem.  Mindenki egységben van, de azért megmutatkoznak az egyéni színek is.

Tavaly a Leánydicsérőt  „hármas női fogatának” egyik tajga Herczku Ágnes volt, ő helyette van most Paár Julcsi. Milyen vele dolgozni, kicsit anyáskodtatok felette?

B. Sz.: Julcsi egy olyan produkcióba érkezett, ahol Ágival dolgoztunk együtt, így Julcsi számított is valamennyire a mi segítségünkre. De alapvetően nagyon felkészülten jött, persze vannak kialakult szólamok, vagy korábban kialakult megoldások, ezeket megbeszéltük vele. Így hármunk között most teljesen új harmónia született. Egyébként Julcsi egész másképp jelenít meg dolgokat, mint Herczku Ági. Ebben a műben nagyon fontos szerepet kap az egyéni interpretációja egyes daloknak. Bizonyos helyen teltebb a hangja, máshol meg lágyabban énekel. Sugárzó személyiség, nagyon jó vele dolgozni.

Julcsi, neked milyen a lányokkal dolgozni, kaptál valami jó tanácsot?

P. J. : Élvezem ezt a közös munkát, mindkettejüktől, sőt a zenész kollegáktól is kaptam valami olyan kis pluszt, amire rácsodálkoztam, hogy jé, ezt én észre sem vettem, kis morzsákat, ami épített engem. Szeretem magamat új zenei áramlatokban és produkciókban kipróbálni, sodródni velük.  A lányokat ismertem már, de ebben a formában még nem dolgoztunk együtt. Elképesztő intim jelenlétet igényel, hogy egymás érzelmeire rá tudjunk hangolódni. Ebből a közös ingadozásból kellett egy mások számára fogyasztható és átérezhető művet csinálni.  Úgy érzem sikerült. Igazi szerelem-munka ez számomra.

Nőként érthető a dalok üzenete, de mit jelentenek egy férfi számára?

Sz. Á.: Szólhat arról, hogy a nőknek van egy külön világa, ami nem áll ellentétben a férfiéval. Nem kell, hogy megfejtsék ezt a rejtélyt, de kicsit közelebb hozza őket ehhez a misztériumhoz. Másrészt nem csak női felünk van, hanem férfi felünk is, ezek természetesen és összhangban férnek meg bennünk. De erről a fiúkat kell majd megkérdezni.

Kicsit a címre visszatérve, dicsértétek egymást a próbák alatt?

B. Sz.: Ez igazából a legények dolga, panaszra nem volt okunk, de minden jó szónak örülünk.