A Dinosaur Jr. visszatért, hogy móresre tanítsa hallójáratainkat, és megmutassa a fiataloknak, melyik végén is kell fogni a gitárt. Mi pedig örülünk.

Abban már nincs semmi meglepő, hogy a 80-as 90-es évek egyik nagy altrockzenekara az új évezredben is működik, abban viszont igen, hogy már negyedszerre rukkol elő egy olyan lemezzel, ami klasszikus életműve méltó folytatásának tekinthető. A Dinosaur Jr.-ral pont ez a helyzet: amióta J. Mascis, Lou Barlow és Murph tízéves szünet után 2007-ben elásták a csatabárdot, sorra léptek elő a jobbnál jobb albumokkal, melyek közül a kicsit hosszabb pihenő után kiadott Give A Glimpse Of What Yer Not sem hagy kívánnivalót maga után. Igazából nem történik semmi olyan az anyagon, ami ’87 és a grungerobbanás között ne történhetett volna, de ahelyett, hogy az innovációt hiányolnánk, inkább örülhetünk a megnyugtató változatlanságnak. A gitárok még mindig kombájn módjára szántják fel a szőrsejtjeinket, a vokál ugyanannyira húsbavágóan melankolikus, mint a You’re Living All Over Me idején, és a dalok is pontosan úgy egyensúlyoznak a fékezhetetlen rockolás és a Neil Young-féle önsajnálat között ahogy azt tizedikben megszerettük. A Mascis-Barlow-arány most is az előbbi oldalára dől el, de ez nem probléma, a Sebadoh-vezér által szerzett darabok ugyanis pont jókor bontják meg a bamba szerelmes himnuszokat, amikből még annak ellenére is van bőven, hogy Mascis is boldog házasságban él. A koronggal kapcsolatban így tényleg nem tudunk mit kifogásolni azon kívül, hogy miért nem egy fiatal zenekar csinálta meg ezt a lemezt, és miért egy olyan együttes bizonyít újra, akitől már rég át kellett volna venni a stafétát. Nesze neked internet!

84%