Újra divatba jött a brutalizmus, legalábbis annak bemutatása. Egy napokban megjelent album, és egy magyar művész életrajza is erre utal.
Kevesen tudják, hogy a böszme betontömbök nem a szocializmus találmányai voltak, hanem egy olyan építészeti irányzat hatására keletkeztek, amelynek monumentális épületei világszerte megtalálhatóak. Ez volt a brutalizmus, amelynek egyik úttörője nem más volt, mint Goldfinger – aki természetesen csak magyar lehetett.
Ráadásul, a leghíresebb brit brutalista épületeket tervező Ernő Goldfinger lett Ian Fleming James Bond sztorijaiban a főgonosz. Na, jó, szó szerint nem, de mégis Goldfinger Ernő ihlette meg az írót, akinek ízlésvilágába sehogy sem illeszkedtek bele Goldfinger brutalista épületei.
Az Eközben Londonban blog a híres migránsokról szóló sorozatában beszámol a történtek következményeiről is:
"Goldfinger a könyv kiadása után konzultált ügyvédeivel, akik azt javasolták, hogy Fleming inkább nevezze át a karaktert Goldprickre. Ám az író végül megtartotta Goldfinger nevét, sok álmatlan éjszakát okozva az építésznek, akit gyakran hívtak fel éjszaka telefonon, azzal hogy „Halló, itt 007, ön Mr. Goldfinger?”. A pereskedés végül azzal zárult, hogy kifizették Golfinger Ernőt és kapott hat tiszteletpéldányt a könyvből."
Peter Reyner Banham, a brutalista építészetről egy külön könyvet is publikáló ismert építészkritikus három kategóriát határozott meg, amely alapján brutalistának nevezhető egy épület: ha struktúrájában egyértelműen tetten érhető a stílus; anyagát tekintve durva, nyers; valamint az utókor számára emlékezetes kell hogy maradjon.
Peter Chadwick This Brutal World című napokban – egyenlőre még csak angol nyelven – megjelent könyvében megkérdőjelezi Branham harmadik kikötését, az emlékezetességet. A szerző, aki saját bevallása szerint odavan a brutalista stílusért olyan épületetekről ír, amelyek viszonylag kevésbé ismertek. Ebből mutatunk meg most néhányat:
