"Ha egy nap szent lesz belőlem, biztosan az alvilág szentje leszek, mindig távol a Paradicsomtól.” – írta a szeptember 4-én szentté avatott Teréz anya.

Az albán származású Nobel-békedíjas Teréz anyát először boldoggá, majd pedig szentté avatta a katolikus egyház. Kalkuttai Teréz anya nemcsak a Szeretet Misszionáriusai rend alapítójaként istápolta a szegényeket és az elesetteket, hanem számos más olyan momentum, tevékenység tette érdekessé életútját, amelyek eltörpülhetnek ugyan humanitárius tettei mellett, mégis vagy nagyon érdekesek vagy nagy horderejűek voltak.

Clintonékat sem kímélte

Pártfogoltjai érdekében és szívén viselt ügyeiért a törékeny apáca rendkívül határozottan fel tudott lépni. Körülbelül 20 évvel ezelőtt, egy washingtoni hotelben tartott fórumon háromezer ember előtt (a fő asztalnál ülő Bill és Hillary Clintonnal) a szentéletű apáca az abortuszról beszélt – melyet „a gyermekek elleni háborúnak”, „a béke legnagyobb rombolójának”, és az „anya elleni gyilkosságnak” nevezett. Nemcsak a Clinton házaspárt ostorozta, hanem más olyan politikust, közéleti személyiséget is, akik az abortuszt támogatták vagy olyan támogatóik elvárásának eleget téve engedélyezték az abortuszt vagy legalábbis Hillary-hoz hasonlóan küzdöttek legalizálásáért.

Ha megtehette volna, édesszájú lett volna

Önmagával nagyon szigorú volt: például ő maga szerette a csokoládét, de nem evett, mert a csokoládét luxuscikknek tartotta. „Mivel a körülöttem élő emberek nagy részének nincs pénze arra, hogy csokit vegyen, én sem eszem.” „Szerette a cukorkát is volt, ezért folyamatosan édességgel halmozták el, de ezeket mindig elajándékozta, gyakorlatilag semmit nem tartott meg magának. Minden ajándékot, amit kapott, továbbadott." – emlékezett vissza unokahúga a Vatikán  Rádióban.

Szülőföldjéről kitiltották

Enver Hodzsa, albán diktátor megtiltotta Teréz anyának, hogy Albániába utazhasson haldokló édesanyját meglátogatni. A sztálinizmushoz még annak bukása után is hű elnök deklarálta az 1976-os albán alkotmányban, hogy országa hivatalosan is ateista ország – az egyetlen a világon. Teréz anya így csak a sokak által gyűlölt vezető halála után térhetett csak vissza, ekkor azonban meglátogatta Hodzsa sírját és elmondott egy imát érte. Idővel az apáca neve egyre jobban beépült az albán köztudatba, sőt sokan helyi Teréz anya kultuszról is beszélnek. Teréz anya nevét viseli a nemzetközi repterük is, amely a Nobel béke-díjas apáca szülőhelyén, 20 kilométerre a fővárostól, fekszik (Tirana International Airport Nënë Tereza). Boldoggá avatásának a napja, (október 19.) ma Albánia egyik hivatalos nemzeti ünnepe.

Mazochizmussal és szadizmussal megvádolva

Serge Larivée, valamint Genevieve Chenard, a Montreali Egyetem Pszichopedagógia tanszékéről és az Ottawai Egyetem Pedagógiai karán dolgozó Carole Sénéchal megkísérelték eloszlatni a boldogéletű asszony kultuszát. Christopher Hitchens brit közíró a Misszionárius szeretet. Teréz anya az elméletben és a gyakorlatban című könyvével amelyben az apáca missziós tevékenységének szemtanúit szólaltatta meg, óriási felháborodást váltott ki. . Az 517 missziót meglátogató orvosok úgy írták le kalkuttai helyet, mint „otthonokat a haldoklók számára” a megfelelő orvosi ellátást, a tényleges ápolást, megfelelő ellátást és a fájdalomcsillapítók hiányát is kifogásolva. A Teréz anya által létrehozott alapítvány több száz millió dollárt gyűjtött össze, így a hiányos ellátást oka nem a pénzhiány volt, hanem Teréz jellegzetesen katolikus – azon belül is elég szigorúnak számító – dogmatikus felfogása a szenvedésről: „Van abban valami gyönyörű, ahogy a szegények elfogadják a sorsukat, hogy Krisztus passiójához hasonlóan szenvednek. A világ sokat nyer a szenvedésükkel.” - válaszolta Teréz anya a kritikusainak. Többen értetlenül álltak azelőtt is, hogy miért nem alakított ki viszonylag modernebb ellátást biztosító egészségügyi intézeteket pártfogoltjai számára, a legalapvetőbb higiéniai felszereltséget is nélkülöző, sokak által halálgyáraknak nevezett kórházak helyett. Azt is felrótták neki, hogy képmutató, hiszen amikor megbetegedett , akkor nem feküdt be a szerencsétlen haldoklók közé valamelyik saját, indiai kórházi ágyára, inkább magánrepülőgépen utazott kaliforniai luxusklinikákra. Hitchens ellen katolikus kritikusai az egyházban elfogadott módszerrel, egy anatémával szálltak szembe, mondván „amennyiben létezik pokol, ő ezért a könyvért odajut”, de érdekes módon az állításait senki nem cáfolta. Az író, aki egyébként az ateista gondolkodó, Dawkins barátja is volt, gégerákban hunyt el 2011-ben. 

Még a háború sem rettentette meg

Teréz 1982-ben titokban Libanonba utazott. Amikor megérkezett már bombázták a fővárost és azt mondták, hogy már nem szabad bemennie. Az apáca így Ciprusból indult el vízi úton. Bejrút ostroma alkalmával az ő közbenjárására sikerült rövid fegyverszünetet elérni a palesztin fegyveresek és az izraeli hadsereg között. Ez idő alatt 37 keresztény és muszlim gyermeket mentett ki a legveszélyesebb zónából.

Nemcsak belül volt szép

A szentté avatásra előkerültek az immáron hivatalosan is szent asszony fiatalkori fényképei is. A ráncos arcú, összetöpörödött, mindig mindössze egy dollárba kerülő kék szegélyes fehér szárit viselő jóságos anyóka, mielőtt belépett a rendbe vonzó fiatal hölgy volt.

A katolikus univerzalista

A szentté avatott Terézt saját vallásán kívüliek is elismerték humanitárius munkájáért, szeretetet hirdető életfilozófiájáért.  Halálakor annak ellenére, hogy India nem keresztény ország, a kormány mégis három napos nemzeti gyászt rendelt  el, és állami temetést rendezett. „Kalkuttai Teréz anya számunkra, protestánsok számára is „szent”. Nem abban az értelemben persze, ahogyan azt Erdő Péter bíboros hangoztatja. Nem „közbenjárónk”, mert az egyedül Jézus Krisztus.” – emlékezett meg róla a Köztes blog.  Terézről a kemény vonalasabb protestánsok egyébként úgy vélik, hogy nem is igazán katolikus volt, hanem inkább univerzalista, mivel nem tartotta fontosnak azt – a katolikusok szerint is elfogadott – többek között János evangéliumában (14,6) is fundamentumként lefektetett keresztény alaptanítást (Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam), miszerint egyedül Jézus engesztelő áldozata által lehet a bűnös embernek Istenhez közelebb kerülni. Teréz mégis úgy vélte, hogy minden vallás közelebb visz Istenhez. Egy interjúban Christian News című újságban, amikor egy apáca megkérdezte tőle, hogy mit mondanak a haldokló buddhistáknak, Teréz válasza az volt,hogy  arra biztatják őket, hogy saját isteneikhez fohászkodjanak.Teréz Anya olyan kétes hírű szellemi vezetőkkel is jó kapcsolatot ápolt, mint Sri Chinmoy, aki az Egyesült Nemzetek spirituális tanácsadója, világharmóniát és szeretetet hirdető guru, meditációs vezető, és bár önmegtagadást és megvilágosodást hirdetett,  szexuálisan zaklatta követőit.  Egy alkalommal így buzdította a kettős életéről mit sem sejtő apáca: „Annyira elégedett vagyok mindazzal a jó munkával, amit a világbékéért és az emberekért végzel oly sok országban. Kívánom, hogy folytassuk együtt a munkánkat és osszuk meg mindazt Isten dicsőségére és az emberiség javára.”

 Fél évszázados kétségek

A Légy a világosságom című kötet Teréz anya és gyóntatói és felettesei több mint hatvan éven keresztül folytatott levelezését tárja fel, amely részletesen tanúskodik az apáca belső válságáról, vagyis arról, hogy a katolikus szent - egy rövid időszaktól eltekintve – közel ötven éven át kételkedett Isten létezésében, ellentétben a róla kialakult képpel: „Hol a hitem? Még mélyen is csak üresség van és sötétség van, semmi más. Ha van Isten, kérem, bocsásson meg! Ha gondolataim a mennyekig szárnyalnak, akkor ott csak valami vádló ürességet találnak, ahonnan visszatérve ezek a gondolatok úgy vágnak a lelkembe, mint éles kések.” 1962-ben pedig ezt írta egyik levelében: "Ha egy nap szent lesz belőlem, biztosan az alvilág szentje leszek, mindig távol a Paradicsomtól.”